Számadó Emese régésznek született a családi legenda szerint

Áldozatos tevékenységét a közelmúltban állami elismeréssel jutalmazták, ennek kapcsán beszélgettünk Számadó Emesével.

– Mikor vált bizonyossá hogy régész lesz?

– A családi legenda szerint így születtem! Tényleg nagyon kicsi voltam, talán általános iskola alsó osztályos tanuló, mikor elhatároztam, hogy régész leszek.

– Oroszlányban született, hogy került később Komáromba?

– Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) végeztem. Akkor két régész állás volt az országban, mindkettő elég messze. Az egyik tanárom szólt nekem, hogy Komáromban is keresnek régészt, ami viszonylag közel van Oroszlányhoz. Jelentkeztem és felvettek. Akkor Kecskés Laci bácsi volt a múzeum vezetője, ő járta ki a városnál és a megyénél, hogy Komáromban is legyen régész, mert gazdag leletanyag található itt. Régész nélkül a múzeumnak régészeti gyűjtőköre sem volt, így ami innen előkerült, az vagy Tatára, vagy a Nemzeti Múzeumba került, egyedül a római kőtár maradt itt. 1990 óta amit a régészeti feltárásokon találunk, az itt maradhat nálunk.

– Amikor az ásatások elkezdődtek, gondolta, hogy minden évben folytatódnak majd a feltárások?

– Az, hogy az ásatásokat elkezdtük, szintén Kecskés Laci bácsi érdeme. A szájhagyomány arról szólt, a szőnyi vásártéren nagyszerű leletek lehetnek. Az ásatás egyszeri alkalomnak indult, hogy megnézzük, van-e ott valami. Mivel akkor még pályakezdő voltam, Borhy Lászlót, az ELTE rektorát mellém adták kollégának, aki akkor tanársegéd volt. Egy évig korábban együtt jártunk egyetemre, én elsős voltam, ő pedig ötödikes, így ismertük is egymást. Mára már legendává vált, hogyan kezdtük az első szelvényeket kiásni. Kecskés Lászlóval, Borhy Lászlóval és Barkóczi Lászlóval - utóbbi a doktori disszertációját is Brigetióból írta - bóklásztunk, és azon gondolkoztunk, hol legyen az első szelvény. Egyszer csak találtunk a földön egy papír ötvenest, így ott kezdtünk. Már az első évi feltárás után kiderült, a terület bizony tele van gazdag épített örökséggel. A város gondolt egy nagyot és azóta is folyamatosan támogat minket. Így mi vagyunk az országban a legrégebbi tervásatás, amelyet az önkormányzat támogat. Az első évben a megyei önkormányzat is segített minket, illetve a Nemzeti Kulturális Alap is évek óta támogatónk. Az ELTE római koros régészhallgatóinak kötelező tanásatása is Komáromban van.

– Amikor a szőnyi vásártérre költözött, tudta, hogy ott is leletek vannak, vagy csak időközben bukkantak elő? Miket találtak ott pontosan?

– Szerencsétlenségemre 1999-ben ott vásároltunk házat, amelynek a hátsó traktusánál egy falat akartunk felhúzni, itt találtunk falfestményeket. Harsányi Eszter és Kurovszky Zsófia restaurátorok segítségével tártuk fel hatszor négy méteres területen. Ez a fantasztikus lelet a látogatóközpontban látható is. Valószínűleg egy épület belső udvarát díszítette, amely lakóépület, vagy fogadó is lehetett. Régészként szerencse volt, hogy ilyen lelet bukkant elő az udvarunkból, magánemberként már kevésbé.

– A Komáromban talált leletek közül melyik a kedvence és miért?

– Szeretem a falfestményeket, és Publius Ovidius Naso híres ókori költő portréját, ezek múzeumi tárgyként benne vannak a topban. Mégis maradnék inkább a szarkofágok mellett, amelyből kettőt 1998-ban Borhy Lászlóval és két másik régész kollégával tártunk fel, a harmadikat pedig már egyedül az olajfinomító területén. Csontvázzal, aranyékszerekkel teli szarkofágot találni rendkívül jó érzés. Minden régésznek azt kívánom, hogy legyen egy ilyen nagy élménye.

– Melyek azok a pontok a karrierjében, amelyeket kiemelne?

– Az első az, amikor idekerültem. Ez régészként és történészként is sokat jelentett. Brigetio hazánk egyik leggazdagabb lelőhelye, még mindig rengeteg a feltáratlan terület. Minden év hoz meglepetéseket és fantasztikus leleteket. Történészként rengeteg kiállítást rendezhettem a város történetéből. Kecskés Laci bácsi arra is megtanított, hogy ha erről a városról beszélünk, akkor mindkét Komáromot kell nézni, nem lehet önállóan se az egyiket, se a másikat kezelni. Amikor nem számítottak egy közigazgatási egységnek, mint ahogy most sem, akkor is párhuzamosan futott a történetük és hatottak egymásra. Laci bácsi minden elképzelésemet támogatta, nagyon sokat tanultam tőle. Nagy élmény volt a Kelemen László utcai, régi múzeum berendezése, az időszaki kiállítások lehetőséget adtak a kutatásra, az installációk kitalálásakor pedig szárnyalhatott a fantázia. Sokáig egyedül kutattam, de valójában sosem voltam egyedül. Turi Zsolt helytörténész sokat segített nekem az egyes kiállítások anyaggyűjtésekor, mindig voltak önkéntesek és a Múzeumbarát Kör tagjai közül is akadtak segítőim. Megnyitottuk a Czibor-emlékszobát, a Kecskés László-emlékházat, bővült a tengerésztörténeti kiállításunk. Mindennek megkoronázása volt a Brigetio Öröksége Látogatóközpont elkészülése, ahol a múzeumunk is helyet kapott.

– Most milyen témák kötik le a mindennapjait?

– A Komárom Városi Sportegyesület megbízásából készítünk egy könyvet a KVSE történetéről. Turi Zsolttal, Pokornyi Gáborral, Szabó Csabával és Ábrahám Tamással jól összeszokott csapat vagyunk. Mivel kevés meglévő dokumentum áll a rendelkezésünkre, szívesen fogadunk javaslatokat. Bár nem vagyok egy sportlady, nagyon élveztem a pár éve megjelent Czibor-könyv készítését is a kollégáimmal, amely remek kötet lett. A könyv a Covid ideje alatt készült, amikor több idő jutott a kutatásra. Olyan képekre, információkra bukkantunk, amelyek azelőtt sohasem jelentek meg. Október 17-én emlékkiállításunk is nyílik, amelyek a holokauszt helyi eseményeit mutatja be, illetve egy komáromi születésű, Izraelben élő képzőművész, Miriam Neiger-Fleischmann festményeit. Miriam a háború után született. Féltestvérét, a tízéves Marikát és apja első feleségét Auschwitzban meggyilkolták. Miriam édesapja túlélte a holokausztot, de ez a családi örökség egész életében nyomasztotta Miriamot is, ez ihlette művészetét. Ehhez a tárlathoz katalógust is készítünk.

– Gyakran tart előadásokat Komáromban és a térségben. Mi a kedvenc témája?

– Mindent nagyon szeretek. Lehet páran felhúzzák majd a szemöldöküket, de most nagyon belepistultam a komáromi prostitúció történetébe. Kecskés Laci bácsitól örököltem meg a komáromi kéjelgési szabályrendeletet, amelynek segítségével összeállítottam egy előadást, amelyet több helyre is elvittem már. A Komárom újjáépítése Trianon után kiállításunk kapcsán a komáromi géniuszok is kedvelt témám, akik a két világháború között felépítették Komáromot. Iparosok, kereskedők, Tóth Zsigmond és Alapy Gáspár polgármesterek, valamint Térfy Gyula jogtudós, akinek a Trianon utáni átmeneti korszak minden jogszabályához köze van. Annyi téma van itt Komáromban, hogyha húszan lennénk történészek, akkor sem tudnánk kivesézni.

– Az utóbbi években sorra kapta az elismeréseket. A kemma.hu-n év ember jelölt volt, Prima díjra is jelölték, Komáromban Pro Urbe díjat kapott, most pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is kiérdemelte. Most érett be a több évtizedes munka gyümölcse?

– Jó dolog az, amikor a városodban, a megyédben és országosan is elismernek. Még ha nem is látják a munkásságom minden szegmensét, akkor is egyfajta megerősítés ez, hogy jó volt, amit eddig csináltam, ebben az irányban kell tovább haladni. Kell a visszacsatolás néha. Ha egy vezető kap elismerést, az nem csak neki szól, hanem a munkatársaknak is. Nekem egy olyan jó kis gárdám van, akik együtt húzzák velem a múzeumot. Ha van egy cél, mindenki ezerrel dolgozik annak érdekében, emellett remek tárlatvezetőink is vannak. A sikerhez olyan családi háttér is kell, akik hagynak dolgozni és támogatják a munkádat. A párom nem csupán hagyja, hogy későn menjek haza és szombaton is dolgozzak. Amiben tud támogat, és segíti a munkámat. A gyerekemről nem is beszélve, akire külön büszke vagyok, hiszen fantasztikus fiatalember lett belőle. Az édesanyámat sajnos most veszítettem el. Ő volt az, aki mindig, mindenben ott volt mellettem. Mekkora élmény lett volna neki, ha tudja, vagy látja, hogy kapok egy ilyen díjat!

Számadó Emeséék szeptemberben sem pihennek

Szeptemberben is sok érdekes program várja az érdeklődőket a komáromi múzeum szervezésében. Szeptember 21-én a múzeum csatlakozik a kulturális örökség napjai programhoz. 10 órától Ábrahám Tamás vezeti körbe a látogatókat az Igmándi erődben, a római kőtárban, 13 órától pedig Számadó Emese a Kecskés László-emlékházban tart vezetést. 15 órától Pokornyi Gábor a tengerészeti kiállítással ismerteti meg a látogatókat. 10 és 16 óra között tematikus játékok és tárlatvezetések is lesznek a Brigetio Öröksége Látogatóközpontban. Szeptember 24-én Anker Alfonzról, a Komárom és Környéke Postagalamb SE egykori elnökéről emlékeznek meg. A program során Gyula József okleveles agrármérnök tart előadást.