Elfelejtett tárgyak árulkodnak egy letűnt korszakról Felsőgallán

Négy évvel ezelőtt költöztek ki az épületből hivatalosan az intézmény egykori dolgozói. Azóta néhány civil szervezet fordul csak meg itt. A hatalmas épület környezetén látszik az elhagyatottság. Ahogy az utcán is. A szemben lévő egykor szebb napokat megélt épületen még most is kint a tábla: „Vigyázat, omlásveszély”. S elúszott a szerencséje annak a hajónak is, amely évek óta vesztegel az út szélén.

Már gondolkodnak az épület hasznosításán

Az egykori Péch Antal Műszaki Szakképző Iskola és Gimnázium épülete még mindig büszkén áll. A házigazdák ezúttal egykori tanárok, akik mellett Bársony László, volt igazgató serénykedik. Az egyik osztályterembe invitálják a csapatot, ahol Szücsné Posztovics Ilona polgármester köszönti a különleges alkalom kapcsán a látogatókat. Elhangzik, hogy az épület hasznosításáról remélhetőleg egy-másfél éven belül döntés születik.

Híre volt az intézménynek határon innen és túl

Az iskolapadokban helyet foglalt nyugdíjas igazgatóknak Bársony László ismertette a bányászat fénykorában tündöklő intézmény történetét. Országos hírű oktatási komplexummá fejlődött. Komoly szakemberek oktattak, s a ma már országhatáron kívül eső bányaipari képzés fellegváraival is kiemelkedő kapcsolatot ápoltak. Így történhetett meg, hogy sok eszköz, tudás cserélt gazdát. A háborús évek azonban kaotikus állapotokat hoztak, majd 1949 és 1960 között nagyon gyakran változott az intézmény neve is. Technikum 1950-ben lett, s a nagy széncsaták idején indultak be az esti tagozatok. Péch Antal egykori bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának nevet 1961-ben kapta vissza, s ma is viszi tovább a már Dózsakertben működő Bánki Donát – Pécs Antal Technikum.

Kelemen Zoltán tanárként dolgozott az épületben 1986 és 2003 között. Azt mondja: fél életét itt töltötte. Nagyon összetartó csapat dolgozott itt, éppúgy kötődtünk egymáshoz, ahogy a bányászok, akik életük kockáztatásával segítik egymást. Ezt a szellemet próbálta továbbadni diákjainak is a kollégium igazgatójaként, osztályfőnökként, szaktanárként.

Letűnt idők, korszakok tárgyai

Miközben hallgatom, a hosszú folyosón a hatalmas kitárt ajtókat nézem: ezeket már nem csapkodja senki, a tablók is eltűntek, csak pókhálók lógnak a mennyezetről. Az emeleten még egy színes csoportképeket ábrázoló keret pihen. Talán az utolsó osztályok szerepelnek rajta. Kipakolt termek, nyitva hagyott szekrények, polcok. Egyiken sok-sok ásvány pihen, tárgyak, amelyek másoknak sokat jelentettek. Néhány közülük még tán hasznos lehetne, ha másként nem, mutatva egy letűnt időt, korszakot. Egyik ajtón papír: a 2020-as tanév étkezési díjának változása, másikon órarend.

Várják a feltámadást az üres termek

Négy év telt el. Egy szempillantás, és mennyi mindent megváltoztatott. Közben a természet foglalja vissza a helyet, a teret, az udvart. Az üres termek meg várják a feltámadást.