Rázós küldetés: Sin City - Családi értékek

A 2005. évben már ki is jött a Sin City-széria első darabja, melyet tovább három rész követett: A nehéz búcsú után az Ölni tudnál érte, az A nagy mészárlás és az A sárga rohadék. A már címeiben is húzós történetek után egy lényegesen lájtosabb címmel érkezett meg a folytatás, Családi értékek névvel. Ebben a részben – ahogy azt már a Sin City-széria többi részében az olvasók megszokhatták – az előző epizódokból ismerős szereplők váltak elsőszámú főhősökké.

Ezúttal Dwight McCcarthy a lepukkant fotóriporter és Miho az utcalányok szamurájhölgye fog össze, hogy együtt teljesítsenek egy már elsőre rázósnak tűnő küldetést. A két figura kalandja azonban a bűn legmélyebb mocsaraiba vezet, ahol a politikai és az alvilág kéz-a-kézben jár, s ahol bandaháborúk törik szilánkosra az eleve törékeny békét, közbiztonságot. 

Sin City utcái tehát továbbra is a mocskos üzelmek, gyilkosságok, milliárdos csalások, kétes üzletek színterei. McCarthynak és társának Mihonak minden erejét, ügyességét össze kell szedni, hogy végül ne kerüljenek alulra, oda, ahonnan már a Bűn Városában nincs visszaút felfele. Az 1957-es születésű alkotó ebben a művében is a film noir és a távol-keleti manga képregénystílusát ötvözi, és persze miért is tenne másként, ha ez sikerének, népszerűségének a titka. 

Miller egy alkalommal így nyilatkozott a Sin City-comics-okról: „Amikor elindítottam a Sin City-t, rájöttem, hogy az amerikai és az angol képregényeket túl bőbeszédűnek, túl székrekedésesnek találtam, a japán képregényeket pedig túl üresnek. Így hát megpróbáltam egy hibridet csinálni." Miller korábban szuperhősök világához hasonló karaktereket mutatott be, majd 1990-től indította útjára a fenti idézett, új stílusban rajzolt és dramaturgiájában is lényegesen sötét és karcos Sin City-t, illetve a 300 című, ugyancsak megfilmesített képregényeit.