Elhunyt a futballélet szeretett Jakó bácsija

Tarcsai Lászlót sokan ismerték, szerették Tokod környékén, hiszen a közösségi és a futballélet ismert arca volt, Jakó élete szinte teljesen egybeforrt a tokodi labdarúgással. Jakó bácsi - ahogy a helyiek nevezték, a sors fintoraként mozgásában korlátozottként élte életét gyerekkorától. A sport szeretete azonban minden korlátján felülemelte, így a tokodi focicsapat intézőjeként lehetett a sport az élete része. 

Néhány éve a tokodi önkéntes tűzoltók megvalósították élete egyik álmát is: Jakó bácsi 72 éves koráig sosem volt a Hegyeskő csúcsán, a tokodi tűzoltók felvitték- az utolsó métereken ölben.

Tarcsai László halálhírét a tokodi Facebook-oldal közölte először. Megemlékezett róla Erős Gábor országgyűlési képviselő és a Magyar Labdarúgó Szövetség vármegyei igazgatósága is.

Erős Gábor országgyűlési képviselő - aki még játékvezetőként találkozott Tarcsai Lászlóval - így írt róla:

„Azt hiszem, nem kell őt bemutatni senkinek, aki szereti a focit térségünkben. Jakó bát, ahogyan sokan ismerték, 1994-ben ismertem meg, amikor elkezdtem a játékvezetést. Kedves és segítőkész ember volt. Büszke volt a településére, ahol élt, és rajongott szeretett csapataiért. Pár napja Tokodon, a szépkorúak ünnepségén még beszélgettünk, erről nem volt szó, Jakó bá!  A kép, amellyel búcsúzom tőled, a tavalyi éremátadón készült, ahol nagyon büszke voltál arra, hogy szeretett csapatod harmadik lett. Őszinte részvétem az egész családnak.”

A labdarúgó szövetség gyászhírében részletezi Jakó bácsi életét. Mint írják, 1949. június 2-án született, a család második gyermekeként. Három hónapos korában az akkor Magyarországon végigsöprő gyerekbénulást ő is elkapta. Többszöri műtétek ellenére sem hoztak jobbra fordulást, a betegség maradandó károsodást okozott lábaiban. Az óvodát a betegsége miatt nem is látogathatta. 

Az általános iskolát 1955-ben már elkezdhette a tokodi öreg iskolában, amely lakóhelyétől közel 1 kilométerre volt. Állapota ellenére esőben, hóban naponta megtette ezt az utat. Felső tagozatba már a lakóhelyéhez közelebbi iskolába járt. 15 évesen a helyi TSZ-ben helyezkedett el és itt végezte el a hegesztői tanfolyamot. Ebben a szakmában dolgozott 1991-ig, nyugdíjazásig. 

„Már az 1960-as években a futballpálya lelátóján töltötte idejét, és figyelte fájó szívvel a kedvenc játékát, a labdarúgást, ahogy egészséges társai rúgják a labdát. Majd elérkezett 1973 és meg alakult a Tokodi  aranykalász TSZ csapata, aminek nagyon megörült, mivel ő is és a focisták nagy része is ott dolgozott.” – írták róla.

Minden vasárnapját a lelátón töltötte, szurkolt a csapatnak, ennek eredményeként 1976-ban felkérték, hogy legyen a csapat intézője: csapat igazolásait, ő tartotta a szövetséggel a kapcsolatot, vasárnaponkénti játékvezetők és vendégek fogadását, valamint a jegyzőkönyv kitöltését. Közel 50 éven át segítette a tokodi labdarúgás fennmaradását. Ez idő alatt rengeteg játékossal, vezetővel, szurkolóval kötött életre szóló barátságot.