Visszatértünk a Duna által elöntött lovardába - fotókon, videókon a látvány

Az egész ország izgalommal figyelte bő egy hónappal ezelőtt a dunai árvízről szóló híreket. Ezrek lapátolták a homokot és pakolták a homokzsákokat. Aztán végül mindenki megnyugodott, hogy a 2013-as rekordot nem érte el az árhullám, ami amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Pár nappal később pedig sokaknak már csak egy rossz emlék maradt a támadó ár. Azonban a Duna hatalmas pusztítást hozott maga után. Az elöntött területeken élőknek az árvíz után kezdődött meg az igazi munka. 

A Dunaalmási Lovarda hullámtérben van. Nem volt ez mindig így. Egykor egy gát ölelte körbe a területet, azonban azt 2002-ben elbontották. A majd 200 éves épületek pedig azóta több nagyobb árvizet is átéltek. Juhász Rita, a lovarda vezetője a ház oldalára felrajzolt jeleket mutatja. 2013-ban volt a rekord, a második legmagasabb ár 2002-ben jött, és a dobogóra még pont felfért az idei árvíz is. 

Lassan indul az élet az árvíz után

– A víz az elég gyorsan jött, extra gyorsan és félelmetes volt, mert az előrejelzések alapján nagyon magas vízállást jósoltak. Sajnos már volt ilyenben részünk, így tudtuk, hogy ez mivel jár. Teljesen egyértelmű volt, hogy az egész birtok víz alá fog kerülni. Ami azt jelenti, hogy mindent menteni kellett, természetesen első sorban az állatokat – emlékezett vissza az első napokra Rita. De a hagyományörző eszköztárjukat, illetve a népi gyűjteményüket is menteni kellett.  

– Ha csak a két keze volt, amit hozott magával már az is nagy segítség volt nekünk – mondta a gazdaasszony, aki elmondta, hogy a lovakat a Grébics birtokon fogadták be, a kisállatokat pedig a Szomódi Állatsimogató, illetve gazdák fogadták be. 

– A férjemnek volt a mondása, hogy az árvíz nem csak visz, hanem nagyon sokat hoz is. És tényleg hihetetlen, hogy mennyi jóbarátot, jó emberi kapcsolatot hoz – mondta meghatóan Juhász Rita, akihez kérés nélkül érkeztek az ismerősök, barátok, rokonok, a vendégek és az ismertelen önkéntesek. A víz levonultával azonban nem állt vissza az élet. Az ár rengeteg munkát hagyott maga után. 

–Nagyon koszos, csúszós, iszapos, büdös víz és sok tetem maradt az árvíz után. Először az iszapot kellett takarítani magasnyomásos mosókkal, majd fertőtleníteni kellett permetezővel. Hatalmas munka volt, hogy mindent biztonságosan tudjunk helyreállítani. Most legalább azokat a helyiségeket kell rendbe rakjuk, ahol tudjuk fogadni a lovasainkat. A lovak ellátásához szükséges dolgokat, a takarmánytárolókat most mindenképpen vissza kell állítanunk. Aztán a többi már csak tavasszal kerül sorra – tette hozzá a gazdaasszony, aki annak örül, hogy már legalább a  lovaik haza mehettek. Már el is kezdték velük a munkát, ugyanis a gyors költözés erőnlétben és mentálisan is megviselte őket. 

– Azt hittem, hogy egyedül maradok ebben a helyzetben. És nem. Amikor Bécsből egy kétgyerekes család csak azért utazott ide, hogy segítsen nekem, az nagyon sokat jelent. De jönnek Szlovákiából, az egész vármegyéből, Budapestről is és természetesen  a helyiek is. És nem hagynak egyedül. Nagy csoda.