A kitüntetett helytörténész szerint van az internetnél megbízhatóbb

Akkor előadást is tartott két kiváló vármegyei kutató, helytörténész életéről is. Ennek kapcsán merült fel: miként leli meg a kutatási területét a helytörténész? Milyen találkozások előzhetik meg ezt a tevékenységet, amely sokszor egy nyomozásra hasonlít. Felmerült a kutató felelőssége is, hiszen a világhálón is sok olyan információt található, amely nem hiteles. Éppen ezért javasolta a helytörténész a hiteles forrásokat, és azok megnevezését.

Dr. Simonik Péter tanulmányait végezte a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola általános szociális munkás, valamint az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének szociálpolitikus szakán, majd szociálpolitikai szakterületen szerzett tudományos fokozatot. 
Doktori disszertációját „Szociális érzékenység vagy gazdasági érdek? Munkásjóléti intézmények a magyar bányaiparban a két világháború között” címmel, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vállalati jóléti politikájáról írta. 

Dolgozott a tatabányai Családsegítő Szolgálatnál, a Komárom-Esztergom Megyei Munkaügyi Központ Humán Szolgálatánál, majd a magyar szociális felsőoktatás különböző intézményeiben lett oktató, elsősorban szociálpolitikai és társadalomtörténeti tárgyakat oktat. Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltárának levéltárosa és igazgató-helyettese is volt. 

Jelenleg a Széchenyi István Egyetem docense, megbízott tanszékvezetője. Több évtizedes helytörténeti kutatómunkáját a Komáromi Zsidó Hitközség elismerése mellett és a Kehila Haver-díjjal, és a Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata által adományozott Solymos Mihály-díjjal ismerték el.

Több mint egy évtizede kutatja a tatabányai zsidóság történetét. Helytörténeti kutatóként még 2008-ban kezdett hozzá az elődtelepüléseken élt izraelita felekezetű népességről szóló levéltári dokumentumok, valamint egyéb források feltárásának, így született meg 2017-ben a gazdasági és társadalmi szerepvállalásukat bemutató Szénporos emlékkavicsok című könyve.

Később, 2020-ban Számlálatlanul. Zsidó családtörténetek Tatabánya elődközségeiből című kötete jelent meg, amelyben kilenc Tatabánya elődközségeiből származó zsidó család bemutatásán keresztül tárja elénk az 1896 és 1945 közötti történéseket. Kutatásai előadásokban, tanulmányokban is olvashatóak.