Felkutatnád az őseidet? Így láss neki a családfakutatásnak!

Legutóbb az elméleti, ezúttal a gyakorlati tudnivalókat vették számba a beszélgetés során, hogy megtudjuk: miként is álljunk neki a családfakutatásnak. Dr. Simonik Péter mindenek előtt ismertette a családfa fogalmát, s azt: egy-egy ilyen kutatás során fontos, hogy lehetőleg egy valaki felmenőit: nagy-, déd-, ük-, szépszüleit, valamint őseit keressük. Ha a mellékágakra is koncentrálunk, nehéz lesz a kutatás. Ha kilenc generáción visszanézünk, akkor kiderül, hogy százötven embert sikerül megtalálnunk. Sok-sok névvel, adattal. 

A megsárgult fotókon túl fontos lehet egy-egy beszélgetés, elejtett fontos mondat, amely a kiindulást segíti. Például: helyek, rokonok tekintetében. A vallás is fontos, hiszen 1895 előtt csak egyház vezette az anyakönyveket. Az adott település helytörténeti kiadványai is fontosak lehetnek. A családi bibliák is, amelyek első lapjaira a nők általában rávezették a fontosabb anyakönyvi adatokat. Egy munka- és szakszervezeti könyv és bizonyítványok is nagyon sok információt tartalmaznak. 

A levéltárakat is érdemes felkeresni a családfakutatáshoz

A születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatok nagyon fontos adatokat tartalmaznak. Ezek fellelhetőek a városi, vagy vármegyei levéltárakban is. 
Podcastunkból az is kiderül, hogy hazánk területén fellelhető összes anyakönyv meglelhető a Magyar Nemzeti Leváltárban, ahol kutatni is lehet. 

Emellett arra is felhívta a figyelmet dr. Simonik Péter, hogy a tatabányai városi levéltárnak van egy olyan rendszere, amely segítséget nyújt a keresésben. S az interneten is lehet kutakodni. Többek között jó kiindulást adhat a familysearch, ahol rákereshetünk egy-egy rokonra, ismerősre.