Egykor a hazai brikettgyár fellegvára volt Tatabánya - PODCAST

A brikettgyár már 1901-ben megkezdte működését Tatabányán. A gyár a mostani Alsógalla vasúti megállóhely közelében volt.

A diószén gyártása során rengeteg por keletkezett, s ez adta az ötletet, hogy egy kötőanyaggal préseljék össze a szénport, és állítsanak elő belőle brikettet.

Francia technológiával oldották meg a folyamatot. A kötőanyagnak pedig a bitument választották, s tojásbrikettet állítottak elő. A bitument az 1980-as években már forró állapotban szállították. Az akkor itt dolgozók azt állították: a zalai nehéz bitumen a legjobb, „annak illata van”.

Korabeli képeslapokkal indul a képek sorozata: a kőszénbánya telepeit ábrázolják, és a brikettgyárat.

Az 1920-as években volt egy komoly korszerűsítés, ennek következtében napi 2200 tonnára kúszott fel a termelés, amely országos viszonylatban is jelentősnek bizonyult.

Tatabánya egyik nagyon sikeres terméke volt a brikett, azonban 1949-ben az államosítási hullám ide is elért. Leállították a gyártást 1950-ben és a gépeket Dorogra, valamint a fővárosba szállították. Aztán 1955-ben, mikor a palahányók feldolgozása került napirendre, visszahozták a gépeket, és folytatták a termelést.

Az igények is növekedtek, is ehhez igazodva hajtottak végre fejlesztéseket. Átálltak a gyöngybrikett gyártásra is.

A privatizáció 1993-ban indult el. Több lehetőség is felmerült, hogy a dolgozók összefognak, és éltetik tovább a gyárat, de nem sikerült megtalálni a megoldást, s 1994-ben elindult a gyár felszámolása. Azé a gyáré, amely aranykorában a hazai termelés 70-75 százalékát biztosította.