Lufik, Dávid és a kékség – kritika a "Ha egy kék lufi lennél" című dokumentumfilmről

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kap főszerepet egy lufi? És miért pont kék?

Králl Kevin rendező középiskolás kora óta szerette volna megvalósítani a filmet, ugyanis a film szereplője, “Lufis Dávid” végigkísérte mindennapjait a Nyugati Pályaudvar bejáratánál, hiszen már akkoriban is lufit osztogatott az embereknek. Találkozhatott bármilyen kihívással, Dávid akkor is teljesíteni akarta a célját, hogy lufit adjon mások kezeibe, mert egy kék lufi volt az egyik utolsó gyermekkori emlékképe, mielőtt elveszítette a látását.

Érzékeny téma a fogyatékosság, a látáskárosodás. Halottunk már foglalkozásokról, tárlatokról, amik láttatni akarják a láthatatlant. Lehet ezzel az „adottsággal” születni, de elveszíthető a látás az évek alatt is. Elképesztő akadályt jelenthet látni mindazt, amit azután már soha többé. Erre utal az autizmussal élőket szimbolizáló, egyébként türelmet és nyugalmat árasztó kék szín. A feszültséget jól ellensúlyozza, vagy feloldja egy másik téma, amit ugyancsak a léggömbök szimbolizálnak. Olyan, mintha feloldani jönne az eddigi súlyos problémát és felhívná a figyelmet a bennünk élő gyermekre.

További kérdésekre is keresi a választ a tatabányai szerzőpáros a filmben. Például, hogy kitől ismerte meg főhősünk a feltétel nélküli szeretetet? Hogyan tud boldogulni a mindennapi közlekedésben vakvezető kutyája, Miksa elvesztése után? Mit jelentenek a lufik? Lehet-e bárki kék lufi, vagy éppen kicsi és sárga? Fontos és aktuális kérdések. Hiszen tudjuk, hogy mi az, ami a körítésnél is sokkal fontosabb. Nem a szín. Az lehet kerekded, vagy éppen kocka alakú. Még az anyag is mindegy. Inkább az a fontos, ami benne van a lufiban. Az, ami felemeli azt a léggömböt és messzire repíti. Ugye tudjuk?

Ha egy kék lufi lennél - filmkritika

Értékelés: **** (jó)