Interaktív fotók: mutatjuk, mennyit változott Oroszlány csaknem 60 év alatt

Akkor és most sorozatunkban egy-egy interaktív fotóval mutatjuk meg Komárom-Esztergom vármegye ismert helyszíneit, épületeit. A képek mellé pedig rövid helytörténeti áttekintést is adunk. 

Oroszlány szokatlan nevét a legenda szerint az adja, hogy a várúr két problémás lányát tartotta bezárva az erődítmény börtönében, gyakran hangoztatva: „Ó, rossz lány…”. Egy valószínűbb magyarázat szerint a név a Csák család oroszlán címerállatából ered, és egyes vélekedések szerint a vár kapuját is két kőoroszlán őrizte.

A város közelében fekvő Környe már a római korban is lakott volt (Quirinum), de Oroszlány területén az avar korból származnak a legkorábbi nyomok. Ezt két avar kori temetőrészlet (1957, 1973) leletei, például pajzsdudorok, lándzsahegyek és ékszerek bizonyítják. Oroszlány első írásos említése 1383-ból származik, akkor Oroszlankew néven. A 15. században a Csák nemzetség birtokaként szerepel, később pedig „Oroszlánkő várának” hívták. A török hódoltság idején azonban már nem tűnt fel a lakott helyek jegyzékében, mivel valószínűleg a törökök 1543-as hadjáratának áldozatául esett.

A 16. és 17. században a környék teljesen elnéptelenedett, ekkor Pusztaoroszlánkő néven volt ismert. A török kiűzése után az Eszterházy család szlovák telepeseket hívott a vidékére. A telepesek tudomása szerint a vár romjai még láthatóak voltak, de köveit házépítéshez használták fel. A Rákóczi-szabadságharc után Esterházy Antal birtokai Eszterházy Józsefre szálltak, miközben a falu népessége csupán húsz körüli volt. Az úrbérrendezés idején a számuk 117 jobbágyra és 50 zsellérre emelkedett. Az 1820-as években már 598 lakója volt a falunak, akik közel 200 házban éltek.

Az 1848–49-es események utáni jobbágyfelszabadítás némileg csökkentette a jobbágyok terheit, de a szűkös bevételek miatt sokan az Eszterházy-birtokon dolgoztak. A nehéz körülmények következtében sokan elvándoroltak, amit a világháborúk emberveszteségei is súlyosbítottak.

A II. világháború után a hangsúly a várost körülvevő széntelepekre helyeződött, a barnakőszén nyomait már a 20. század elején felfedezték. E fejlődés következtében Oroszlány 1954-ben városi rangot nyert, és az ország egyik vezető szénbányászati központjává vált, ám mára az aknák mind bezártak.

Akkor és most sorozatunk további részei:

Képes történelem podcast-sorozatunk is kihagyhatatlan!