Mértékkel

A világunk elvi magasságaival, mélységeivel sokat foglalkozók szerint önkéntes önmegtartózkodásnak is nevezhetnénk a mértékletességet, amelynek meg nem erősített hírem szerint holnap van a világnapja. Vagyis egy egynapos kampány, amely olyan témára hívja fel a figyelmet, amely ugyan többeket is érint, de máskor kevés szó esik róla. Talán mert nem mindig időszerű vagy mert a többeket érint kifejezés a gyakorlatban kevés embert jelent. A mértékletes élet, nagy csavarintás nélkül is, szélsőséges döntések, válaszok, kérdések, tettek, viharos érzelmek nélküli hétköznapokat és ünnepeket jelent. Így élni erény. Vagy nagyon unalmas. Mai, gyorsuló, fogyasztásra, újdonságok keresésére biztató világunkban nehéz olyan megalapozott, jól előkészített döntéseket hozni, amelyekkel mindenki egyetért. Szándékunk ellenére könnyű kimaradni egy-egy olyan csoportból, amelyhez eddig tartoztunk, amelynek tagja szeretnénk maradni. Az önmegtartóztatás nehéz feladat. Már ha feladatunknak érezzük, ha esetleg egy reggel arra ébredünk, hogy fogmosás után alapvetően mások leszünk, mint addig voltunk. Keveseknek fog menni.

A sokat kérdező, harsány, biztató, heves, sok vélt okosság mondására kész ifjúból nehezen lesz megfontolt fiatalember. És ez a jó tulajdonságaira is igaz. És ha megéri a felnőttkort? Bizonyára sokat változik. Ez a jövő zenéje. Talán nem is érdemes ezen sokat gondolkodni. Éljük mindennapjainkat!