Nincs párja Európában a magyar népmesék paripáinak: a két legszebb a Gerecsében él

A Komárom-Esztergom vármegyében, Tata agostyáni városrészében élő dr. Kocs Mihály állatorvos, címzetes egyetemi docens évtizedekkel ezelőtt, ahogy azt a Kultúra.hu is megírta, a gyermekkori álmát valóra váltva a világ legeredményesebb dobermanntenyészetét hozta létre. Aztán 54 évesen, szinte minden megelőző lovasélmény nélkül új célt tűzött maga elé: hogy olimpiagyőztes lovakat tenyésszen. Bár ez még nem sikerült, de Európa-bajnok patásokat már nevelt ki: egy ménje és egy kancája diadalmaskodott a magyar népmesék aranyszőrű paripáinak bábolnai seregszemléjén, az akhal-teke lovak versenyén. 

A Türkmenisztánból származó sztyeppei lovak viadalára dr. Kocs Mihály Siculus Invincius Ahal elnevezésű ménese négy lóval nevezett. Ahogy arról a tata.hu hírt adott, a már Agostyánban született Délceg Sl elnyerte a mének Európa-bajnoka címet, a 10 éves Opra nevű kanca pedig a Veterán Bajnoki címmel együtt – a háromnapos kiállítás legszebb lovaként – 2024 Abszolút Európa-bajnoka lett. A rendezvény másnapján az állatorvos a bábolnai viadal résztvevőit vendégül is látta a farmján. 11 ország több mint 40 képviselője, köztük 4 akhal-teke egyesület elnöke látogatott el a Sl Farmon tartott szakmai napra, ahol a házigazda előadást is tartott nekik.

Na de hogy hogyan talált rá pont az akhal-tekékre? Mint mondta, a mai sportlovak mind angol telivér alapra épülnek, azok viszont türkém felmenőkkel rendelkeznek apai ágon. Mindemellett már az egyetem alatt is tetszett neki a fajta formája, különlegessége, ő maga pedig egész életében a különlegeset kereste. 

Ráadásul komoly sporteredményeket is képesek elérni az akhal-tekék, erre jó példa, hogy az 1960-as római olimpián egy díjlovas ilyen ló hátán lett aranyérmes. A paripák egyébként a honfoglaláskori magyar ló ma élő legközelebbi rokonai.

– Azt szoktam mondani, hogy az akhal-teke viselkedés szempontjából átmenetet képez a kutya és a ló között – érzékeltette az érzelmi kapcsot a Kultura.hu-nak a dobermann, mint kutyafajta és az akhal-teke, mint lófajta között dr. Kocs Mihály, aki szerint ez lófajta – amelynek szépsége gyermekkorának mesevilágát idézi – sokkal jobban kötődik az emberhez, mint korunk sportlovai, amelyek bezárva, a gazdájuktól távol töltik a nap túlnyomó részét. Az akhal-teke folyton kapcsolatot keres az emberrel, amit a lovas sajnos félreérthet. Ha a közeledését gyakran visszautasítják, akkor „bedurvul”, lényegében visszatükrözi, amit a gazdájától, lovasától kap. 

A korábban turáni lóként emlegetett akhal-teke a kultúrlovak egyik legősibb fajtája, amely a sztyeppei népek, így a hajdani magyarok lóállományának is a zömét jelentette – ezt az MTA által végzett mitokondriális DNS-vizsgálatok is megerősítették, ahogy azt az Akhal-Teke Magyarországi Lótenyésztők Országos Egyesületének honlapján is olvasható. 

Huszonkilenc aranyszőrű paripa Agostyánban

Az Akhal-teke a magyar honfoglalás kori lovak ma élő legközelebbi rokona, a magyar népmesék lovainak megtestesítője. A világ mindössze 3500 törzskönyvezett akhal-teke lova közül 29 Agostyánban található. Nagy István agrárminiszter a bábolnai Akhal-Teke Európa-bajnokságon tartott nyitóbeszédében kiemelte, hogy ezt, a legtöbb tenyésztett lófajta ősének tekinthető fajtát a kihalás fenyegeti. Az akhal-teke Magyarországon 2020-ban bekerült a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták közé.