Fotókon a magyar népmesék igazi, aranyszőrű paripái

Elrajtolt Bábolnán a Türkmenisztánból származó, akhal-teke fajtájú, sztyeppei lovak szemléje és Európa-bajnoksága. Szombaton Nagy István agrárminiszter is tiszteletét tette a rendezvényen, amely mondhatni a magyar népmesék aranyszőrű paripáinak ünnepe. Hogy miért? A lovak egyik egyik jellegzetessége ugyanis az aranyló szőr. A szálak közepe majdnem átlátszó, szinte optikai szálként viselkedik, így a lovat fémes ragyogású szőr fedi.

A tárcavezető közösségi oldalán kitért rá, hogy az állattenyésztés genetikai erőforrásait közkincsnek tekintik, az akhal-teke pedig őshonos és veszélyeztetett lófajta, amelyet védeni kell. Kiemelte: a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok idén ünnepli fennállásának 235. évfordulóját, amely méltó jubileum a különleges és kritikus létszámú lófajtának, az akhal-tekének az európai seregszemléjének. 

– Köszönetemet fejezem ki az Akhal-teke Lótenyésztők Magyarországi Egyesületének, mert a szervezet tevékenységét világszerte elismert és magas minőségű tenyésztői munka jellemzi – tette hozzá.

Az agrárminisztérium, szintén a Facebook-oldalán annyival egészítette még ki Nagy István szavait, hogy a magyar kormány támogatási döntéseket is hozott a különleges akhal-teke lovak védelme érdekében.

Mint azt az MTI írja, Nagy István szerint a lovakhoz való ragaszkodás végigkíséri történelmüket, a lótenyésztés része nemzeti értékeinek. Ezért is támogatja a kormány a lovas- és lósportot, a lovas rendezvényeket, az utánpótlásnevelést, a költségvetési szervként működő ménesgazdaságok munkáját. Az Akhal Teke lótenyésztők Magyarországi Egyesületének elnöke, Nyéki József elmondta, az eseményre ötvenkilenc lovat neveztek 11 országból, tisztavérűeket és félvéreket. Az állatokat háromtagú zsűri pontozza, kézen vezetés közben, lépésben és ügetésben, valamint mozgás közben, vágtával kiegészítve.

   Az akhal-teke fajta az egyik legősibb kultúrlófajta a világon. Nevét tenyésztőikről, a türkmén teke törzsről és tenyészhelyéről az Ahal-oázisról kapta. A fajta a táplálék- és vízhiányos félsivatagi környezetben alakult ki, a zord körülmények miatt vérvonalát a legellenállóbb egyedek örökítették, a türkmének nemzeti kincsként tekintenek rá. A fajta teljesítőképességét jellemzi, hogy 1935-ben egy csoport türk Asgabattól Moszkváig 4300 kilométert lovagolt velük 84 nap alatt, ebből három napot víz nélkül mentek, mert nem volt forrás a környéken.

Közel 100 tenyészkanca maradt a magyar népmesék paripáiból itthon

Az akhal-teke tudatos használata a magyar lótenyésztésben a XIX. századig jelen volt, majd az 1970-es években éledt újra, amikor három mén érkezett Magyarországra. Az 1990-es évektől néhány tenyésztő elhivatott munkájával lassan bővült az állomány létszáma és genetikai potenciálja. Hazánkban közel 100 tenyészkanca lehet, a világon 1886 törzskönyvezett kancát tartanak nyilván. Tisztavérű tenyésztésükkel Agostyánban, Bakonyszentkirályon, a Bükki Nemzeti Park határán, Jásszentlászlón, Kecelen, Lendvadedesen, Mahócán, Mikebudán, Ópusztaszeren és Szentgálon foglalkoznak. 
A fajta teljesítőképességét jellemzi, hogy 1935-ben egy csoport türk Asgabattól Moszkváig 4300 kilométert lovagolt velük 84 nap alatt, ebből három napot víz nélkül mentek, mert nem volt forrás a környéken.