Világrekorder tatabányai horgász: ez egy teljesen vad történet

Azon az éjszakán, amikor a tatabányai Varga Vilmos, aki három éve horgásztúra vezetőként dolgozik Franciaországban, csónakjába ült és pecázni készült, a Rhône folyó talán ugyanolyan csendesen hömpölygött medrében, mint ezer éve. A Hold is ott csillogott a tükör sima vízen. – Már kilenc éve publikálok a Magyar Horgász folyóiratnál – kezdte a halszörny kifogásának történetét. – Ennek apropóján keresett meg egy magyar cég, hogy vezessek horgásztúrákat a Rhône völgyében. Belevágtam, most ezzel foglalkozom.

Vilmos 1978. óta horgászik. Ma is vallja, hogy a pecázás nem élet, halál kérdése, hanem annál is több...

– Itthon a Dunán horgásztam – mondta. – A folyami pecázás különleges. Egy teljesen vad történet. A folyóban őshonos az állomány. Bármi jöhet, és minden „játszhat”. Ez történt velem is. Hazai vizeken 48 kilós harcsa volt a legnagyobb, amit fogtam, mert csak ragadozókra „vadászok”, és csakis műcsalival. Számomra az élőhallal horgászat állatkínzás. Közhelyszerű, de mi az unokáinktól csak kölcsön kaptuk a környezetünket. Én minden tekintetben természet közeli embernek tartom magam...

A Petit Rhône, Arles és St. Gilles közötti szakasza bejáratott táborhelye a horgászoknak. A folyónak itt nincs is „tapintható” partszakasza, annyira dzsungelszerű a környék. Ahol Vilmos a 130 kilót is meghaladó harcsakirályt kifogta, mindössze 30 kilométerre fekszik a tengertől.

– Azon az estén, amikor lementem a folyóhoz éppen nem volt vendégem – emlékezett vissza beszélgetőpartnerünk. – Egyedül voltam. 23 óra 58 perckor érzékeltem a kapást. Huszonöt percig fárasztottam, azaz másnap hajnalig. Még most sem értem, hogyan tudtam a ladikba emelni az óriást. Azt hiszem, jól jött, hogy sűrűn jártam konditerembe...

Varga Vilmos topkategóriás 0,33-as zsinórt használt. A műcsalit a crankdait típusú wobbler jelentette, Duel LC 66 márkájú. Amikor a mérlegre akasztotta a hatalmas jószágot, az kiakadt a 130 kilótól. A hal hossza 270 centi volt.

– Pergetve még soha senki nem fogott ekkora harcsát – jegyezte meg Vilmos. – Ez világcsúcs. Eddig a legnagyobb, amit a Rhône-ból fogtak, egy 2 méter 40 centis. Amint a nemzetközi horgász szövetség, az IGFA kiadja az igazolást, hivatalosan is világrekorder leszek.
A csúcstartó, a mérlegelés és fotózkodást követően visszaengedte a folyóba a termetes bajuszost.

– Nem „ölünk” halat – vallotta be Varga Vilmos. – Magam is szoktam azért enni, de csak tengerit, és azt szigorúan a piacon veszem. A kedvencem a tőkehal, a ton és a dorado.

A szerencsés horgász azt is elmesélte, hogy azóta már kétszer is járt a folyón, hiszen ez a mindennapi munkája. Ír, fotózik, pecázik és horgásztúrákat vezet. A hobbija a munkája, az élete.

– Szakembereket, halbiológusokat kérdeztem, hogy körülbelül egy ekkora példány mennyi idős lehet – vetette fel a túravezető. – Azt mondják, olyan 30–35 éves. De „megnyugtattak”, az ilyen nagy egyedek már nem nőnek, mivel keveset mozognak. Inkább a vadászterületüket védik, aztán, ha arra jár valami ehető, hát bekapják... Érdekességként elmondható, hogy a harcsáról mindenki úgy tudja, csak édesvízben él meg. Mivel közel a tenger, és magam is gyakran megfordultam már a torkolatnál, bátran állíthatom, a sós vizet is elviselik.

Új könyv: Harcsák és wobblerek
Varga Vilmosnak a héten jelenik meg az első könyve, Harcsák és wobblerek címmel. A szerző elárulta, hogy az ötezer példányra tervezett kötet nyomtatását kétezer darabnál – a hír hallatán – leállították. A szerző elmondása szerint ugyanis ezzel a kalanddal, illetve egyéb harcsa sztorikkal szeretné a kiadó, ha kibővíteni.
És mi is az a wobbler? Terelőlemezes műcsalik. Hazánkban a nyolcvanas évek elején terjedt el. Sokakat ejtett és ejt rabul a mai napig is, ez a páratlanul eredményes, pergető horgászati módszer.