2024.06.22. 19:32
Égből szemlélt élet képei
Őrláng címmel június 11-én nyílt meg egy festőművész apától és egy iparművész anyától származó, Pirk László szentendrei festőművész kiállítása Esztergomban. A ferences gimnázium Kákonyi Asztrik Galériájában berendezett tárlatot többek között Keppel Dániel galériavezető méltatta.
A kiállítás július utolsó napjáig látogatható
Forrás: 24 Óra
Fotó: Pöltl Zoltán
A Kákonyi Asztrik Galéria hordoz az ott bemutatott kiállításokkal, a ferences gimnáziumon belül működő kis intézmény vezetője többször is kiemelte, hogy számukra – talán nem meglepő módon – a spirituális alkotói munkák felvonultatása az egyik cél. Így történt ez most is, Pirk László Őrláng című kollekciója is a hitéletről szól. Hogy ezen belül miről, arról a tárlatmegnyitón hallhattak gondolatokat az érdeklődők.
Mint Keppel Dániel kifejtette: „Pirk László kiállításának címe: Őrláng – talán magyarázatra sem szorul korunkra alkalmazható tág terű metaforikus jelentése. Eredetileg azonban Labirintus címre gondoltam/gondoltunk, lévén, hogy labirintus tematikájú alkotásai kapcsán ismertem meg őt, figyeltem fel művészetére. A tárlaton, bár törekedtünk a szélesebb spektrumú témakezelésre, a labirintus hangsúlyos szerepet kap, sőt, meg merem kockáztatni: minden alkotás mélystruktúrájában ott szerepel, ugyanis a labirintus, mint archetípus azonosan egyenlő magával az élettel, a mindennapok útkeresésével.”
Szentendrétől a Grand Canyonig
Pirk László 1953-ban született Szentendrén, édesapja Pirk János (1903–1989) Munkácsy Mihály-díjas festőművész. édesanyja Remsey Ágnes (1915–2010) író, iparművész. Iskoláit 1967-től végezte, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, itt festő- majd művészhallgató szakon. 1995-től 2011-ig Szentendrén, illetve Budapesten tanári állásban volt. Alkotói pályafutására két nagyobb útja is hatást gyakorolt: 1985-ben Dél-Itáliába utazott, ahol a táj és a művészettörténeti emlékanyag volt rá hatással, illetve 2003-ban Az Amerikai Egyesült Államokba utazik, a Grad Canyon látványa jelentős befolyásolja művészetét. 2011-ben a Munkácsy-díjat, 2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata Különdíját és a MAOE szakmai elismerését többször vehette át.
A galériavezető ezután az ókori történettől húzott újabb gondolati ívet, amikor így fogalmazott: „Minósz király kérésére Daidalosz felépíti a krétai labirintust, de nem mint műalkotást, hanem egy szégyen – az áldozati bika és Pasziphaé együtt hálásának torz gyümölcse, Minótaurusz – elrejtésének eszközét. Daidalosz azonban – mikoron menekülnie kell Minósz király elől – nem a labirintusban bújik el, hanem szárnyakat fabrikál, és elrepül a szigetről. Mi, emberek, itt a 21. században ugyanúgy, mint korábban, kapjuk is és építjük is életünk, sorsunk labirintusát. A nagy kérdés azonban – és ezt részben James Joyce Ulissesének főszereplője, Stephen Daedalus kapcsán, részben pedig Pirk László alkotásaink keresztül, vagy a kettőt együtt látva értettem meg –, hogy az életet belülről, vagy felülről szemléljük-e.”
Keppel Dániel végül ezekkel a gondolatokkal zárta méltatását: „Ez a kiállítás az iménti kérdésre számomra választ kínál: irgalmatlanul eltévedünk, ha az életünk, ha a létezés labirintusát belülről és nem felülről, a szó legszorosabb érelmében égi magasságból szemléljük. Ez a tárlat nemcsak teológiai és egzisztenciális szinten szólít meg bennünket, hanem ontológiai értelemben is: nem a falak, nem az útvesztők, nem a felénk magasodó kupola a legreálisabb valóság, hanem a kijárat, a felülről bontakozó végtelen, transzcendens erőtér.”
A kiállítás július 31-éig látogatható.
