1956 két akkori gyermek és egy mostani történész szemével

Juhász András Zoltán történész forgatókönyve alapján – a népszerű művészházaspár, Döbrentey Ildikó meseíró és Levente Péter színész-rendező közreműködésével – megemlékező műsort tartottak október 23-án Héregen, a Jókai Mór Kultúrházban. A rendezvény címe: Gyerekszemmel 1956. A műsor a címéhez hűen két gyermek – Gyula és Jankó – korabeli naplóbejegyzésein, illetve rajzain keresztül mutatta be az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit.

1956 nem csak veszteség

Nemes Ágnes, Héreg polgármestere a megnyitójában arról beszélt, hogy 1956-ra főként veszteségként, a magyar történelem erőszakkal elvett lehetőségeként emlékezünk, de a veszteségeink ellenére számos okot találhatunk arra, hogy 1956 emlékezetét ne csak a gyász határozza meg, mivel a november 4-én eltaposott forradalom évtizedekkel később mégis győzelemhez vezetett. Kiemelte, hogy az 1956 nyarán zajló lengyelországi események is hatással voltak a forradalom kirobbanására.

Juhász András Zoltán történész rövid történelmi összefoglalót is tartott, amely azzal indult, hogy 1956 februárjában a szovjet kommunista párt XX. kongresszusán Nyikita Hruscsov elítélte a sztálini személyi kultuszt. Ennek hatására a Magyarországon 1949-től dúló, Rákosi Mátyással kibontakozó állami terrorra vonatkozóan hasonló önkritikát várt el a hazai közvélemény.

A történész Bibó Istvánt emelte ki

A történész arra hívta fel a figyelmet, hogy a forradalmi kormány részéről Bibó István államminiszter volt az, aki az akkori politikusok közül példaértékű lehet számunkra.

Bibó az 1956. november 4-én írt Magyarok! című kiáltványában kifejezésre juttatta, hogy a hazánkban állomásozó szovjet csapatokat megszállóknak tekinti ugyan, de Magyarország nem kíván szovjetellenes politikát folytatni, és a társadalmi igazságosság jegyében berendezkedő kelet-európai blokkal sem akar szakítani. Belátta, hogy az ország sorsa a nagyhatalmak erőterétől függ. Visszautasította azt a rágalmat, hogy a forradalmat fasiszta vagy antiszemita indítékok szennyezték volna. Szerinte a harcot a magyar nép vívta társadalmi osztálytól és felekezettől függetlenül, azonban a további vérontást már értelmetlennek tartotta.

– Ő volt az, aki pontosan megjelenítette azt a bátor utat, amely a megalkuvás, a gyávaság és az értelmetlen önfeláldozás között húzódik – mondta Juhász András Zoltán.

Vetítés egészítette ki a megemlékező műsort

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot gyermekként megélő szépkorúak, valamint mostani gyermekek és fiatalok adták elő a műsort közösen – az akkoriban 12 éves Csics Gyula és a szintén 12 éves Jankó drámai naplóbejegyzéseinek felolvasásával. Ezzel párhuzamosan a vetítővásznon is megjelentek a szövegrészletek és a rajzok, továbbá a korabeli képek és filmrészletek.

Német Béla jelenítette meg Gyulát, Roncsek Dávid pedig Jankót – utóbbi megjelenítéséhez a kis Mitnyik Benedek is hozzájárult.

A megemlékezésen részt vett és közös imádságot tartott Papp László református lelkész és Szabó Zoltán plébános.