5 kilométert bringázik vízért és kéreget a megélhetésért a tatabányai asszony

Nap mint nap hallani rettentően nehéz sorsokról, olyan emberekről, akiknek minden napjuk a túlélésről és a pokolian nagy küzdelemről szól. Ilyen helyzetben él az a tatabányai idős hölgy is, akinek most a Jákob Zoli Alapítvány nyújtott segítséget. 

Jákob Zoli nem hagyta magára a tatabányai házaspárt

A női körmök atyja nem csak hatalmas vagyonáról híres, hanem rettentően nagy szívéről is, amely országszerte a nehéz sorsú emberek támogatásában is megmutatkozik. Korábban alapítványa már járt vármegyénkben, akkor egy oroszlányi édesanyán és kislányán segítettek. Most azonban Tatabányára vezetett útjuk, ahol ismét egy szívfacsaró sorsba futottak bele.

A Jákob Zoli Alapítvány YouTube-csatornáján tett közzé videót a tatabányai látogatásról. A tatabányai hölgyet a vasútállomásnál található aluljáróban keresték, mert minden nap ott szokott kéregetni. A családja egyetlen kenyérkeresője rokkantnyugdíjasként, egyedül próbálja eltartani beteg férjét. Végül telefonon sikerült elérni, így egy alapos bevásárlás után elindultak az idős házaspár lakhelyére, Tatabánya-Salakdombra. Mindezek után a hölgy belekezd szívfájdító történetükbe.

– Kéregetek. Leülök, leteszem a poharam és aki ad önként, az ad, aki nem, az nem. Én 35 ezer forint nyugdíjat kapok. Nagyon kevés ez  pénz, nem tudunk ebből kijönni – mondja az asszony, aki havonta, nagyjából 100 ezer forintot tud összeszedni a nyugdíjával együtt. Majd a férje veszi át a szót:

Majd érkezik is a kérdés, akkor ő miért nem. Pillanatok alatt jön a mellbevágó válasz. 

– Lebénultam a fél oldalamra, 3 sztrókot kaptam már – meséli a bácsi, akit felesége öltöztet. Házukban is nagyon szegényes körülmények uralkodnak. Villany és víz sincs. Vizet a temetőből hordják kerékpárral, amely 4-5 kilométerre található otthonuktól. A hölgy egyszerre 60 liter vizet hord el kilométereken keresztül, hogy legalább vizük lehessen.

A házban fürdőszoba sem található, lavórban, kis kádban oldják meg a tisztálkodást. Télen a fűtést eddig kandallóval oldották meg, de a mostani tél még képlékeny, mert rossz állapotban a kandalló, újra lenne szükség. Gáztűzhely és palack van, amelyet szintén kerékpárral jár cserélni a rokkantnyugdíjas hölgy. Nem csak férje, ő maga is betegeskedik.

– A betegségem olyan, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen lebénulok – mondja az asszony, aki havi kiadásaikról is mesélt. Az állandó gyógyszereikre 18 ezer forintot, 13 ezer forintot benzinre, 8200 forintot pedig gázpalackra költenek. Ezekben még nincs benne az étel, amelyre talán a legnagyobb szükségük lenne, ha az emberek segíteni szeretnének rajtuk. De fontos lenne a tisztálkodó- és mosószer is, illetve egy kályha tüzelőanyaggal, amivel biztonságosabban megoldhatnák a téli fűtést.

– Minden nap kimegyek oda az aluljáróba. Vannak olyan emberek, akik minden áldott nap jönnek és löknek a poharamba. Nem tudom, hogy mennyit, nem is szoktam nézni. Nem is az a lényeg, hanem a segítő szándék – fejti ki a hölgy.