Túl „jó” az idő

Tavasztól őszig a szabadtéri rendezvényeké a főszerep. Ekkor élik a reneszánszukat a falunapok, főzőversenyek, muzsikus, valamint kézműves találkozók, fesztiválok, koncertek, kirakodóvásárok és egyéb zenés, táncos „mutatványok”. Ez idő tájt – szinte hallani lehet - mennyi fohász száll az égbe a szervezők, a rendezők szájából: „csak jó idő legyen. Csak el ne maradjon a hetek, hónapok óta „dédelgetett” esemény egy vihar miatt”. Mivel azzal mindenki tisztában van, hogy nyakig felhúzott cipzáros dzsekiben, bőrig ázva, esernyőt markolva nem mulat – legyünk stílszerűek - felhőtlenül az ember, illetve a vásározók, a zenészekkel, táncosokkal együtt összepakolnak, és ezzel véget is érnek a programok…

Idén azonban nagyot fordult a világ. Idén túl „jó” az idő. Ebben az égövben, kontinentális éghajlaton, ahol mi is élünk, szerintem emberemlékezet óta nem volt arra példa, hogy egymás után fújják le a rendezvények szabadba meghirdetett programjainak egy részét a rekkenő hőség miatt. Teszem hozzá jogosan, hiszen kinek van ereje negyven Celsius-fokban, bogrács fölött hajlongva, pörköltet főznie nyílt terepen. Mert ahol az árnyas fák enyhülést nyújtanának, ott tilos tüzet gyújtani. Persze a hűvösödő estében, amikor csökken a meleg, azért egy-egy klassz koncertnek már „helye van”. Sőt, a sörsátor nyújtotta árnyék is bőven megteszi azoknak, akik torka a nagy hőségben száradt ki. Azaz a kánikula még sem zápor, mindent nem tud „elmosni”.