Teveháton

Gyakran hallani a mondást, a MÁV-nak öt ellensége van: a négy évszak és az utasok. Sajnos ebben szinte semmi túlzás nincs. Ha valaki időben el akar jutni valahová, akkor jó eséllyel inkább kocsiba száll, ha pedig nincs jogosítványa, választhat a szükségesnél kettővel korábbi vonatot, de még így sem biztos a pontos érkezés.

Hetente többször beüt a krach a győri fővonalon, amelyet elvileg nemrégiben újítottak fel, és azóta is foldozgatnak. Mégis állandóan bosszankodhatnak az utasok, mert sorozatosan romlik el a biztosítóberendezés, nem megfelelő a pálya állapota és még lehetne sorolni a remek indokokat. Az utasok pedig kezdenek beletörődni, hogy a negyedórás késés már szinte kötelező, de nem ritka, hogy kimaradnak vonatok, vagy órákat késnek. A vasutasok pedig hallgathatják a jogosan felháborodott utasok sirámait, pedig szegényeknek aztán semmi közük ahhoz, hogy a magyar vasút fejlődése az őskorban megállt.

Mégis, hogy a fenében akarjuk az embereket a tömegközlekedés irányába terelni, ha az gyakorlatilag nem is létezik? Így pedig nyilván egyre többen autóznak majd, aztán meg csodálkozunk, hogy szenvedünk a globális felmelegedéstől. Persze majd nem lesz szükség vonatra akkor, ha hazánk is elsivatagosodik. Akkor majd végre teveháton élvezhetjük a 40 fokos hőséget egész évben, nem csupán nyáron.