Egy asszony élete a fotós szemével: Rózsi néni

– A MÚOSZ vizsgamunkám témájául Rózsi nénit választottam, akivel már születésem óta egy utcában élek, mégis csak egy éve kezdtünk el beszélgetni. Hamar rájöttem, hogy egy nagyon értékes emberrel állok szemben, akiben kicsit újra megtaláltam a dédi mamámat. Megszokottá vált, hogy amikor kint áll az erkélyen, integet, és ha lent van az utcán, beszélgetésbe is kezdünk, ami akár órákig is eltart. Úgy éreztem, hogy mindenképp szeretném megörökíteni őt és napjait, és még jobban megismerni Rózsi nénit – árulta el a fotós.

Nagy Istvánné (90) Rózsi néni 1933-ban született Erdélyben. A fiatalsága, mint akkoriban sokan másoknak, rengeteg nehézséggel telt a második világháború miatt. 

Erdélyből Kárpátaljára költöztek a családjával, apukája munkalehetősége miatt. Innen, a rossz körülmények közül a háború éveiben katonai vagonnal próbáltak eljutni Magyarországra.

 Így kerültek Ikrénybe. Rózsi néni ott töltötte gyermekkorát, és ott ismerte meg későbbi férjét, akivel 1958-ban költöztek Oroszlányba, a Gönczi Ferenc utca 9-be. Rózsi néni azóta is itt él.

Dolgozott mezőgazdaságban, kertészetben, étteremben. Három gyermeke született, Rozália, Izabella és István. 

Fia pár éve elhunyt. 17 dédunokája és már egy ükunokája is van.

A betegségek leküzdésében is mindig erős volt, felállt egy lebénulásból, melyet egy felborult lovaskocsi okozott, túlélt egy tüdőembóliát és 86 évesen kijött a covid osztályról, tavaly pedig még a gyermekkori bárányhimlőn is átesett. 

Egész életében a kertészkedés, a tánc és a társasági élete jelentette az örömöt, és jelenti a mai napig. Na meg persze a nagy családja, akikkel próbál minél több időt együtt tölteni amellett, hogy egyedül él.