Több százan szereztek élményeket a madarak és fák napján

Dávid Balázs esztergomi gátőr elmondta, hogy Vizkert Andrással, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának (DINPI) természetvédelmi őrével és Reizer Katával, az Esztergom Madárakol Természetvédelmi Egyesület társalapítójával már év elején egyeztettek arról, hogy rendhagyó rendezvénnyel szeretnének készülni a madarak és fák napjára. A DINPI mellett az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) és az önkormányzat is támogatta a kezdeményezésüket.

A hagyományteremtő céllal életre hívott program helyszínéül az esztergomi gátőrház szolgált, ahol minden adott volt a tartalmas kikapcsolódáshoz. Az esztergomi óvodások, iskolások mellett Dorogról, sőt még Tokodról is érkeztek csoportok. A siker pedig nem maradt el, a felnőttekkel együtt összesen 287 érdeklődő vett részt az ingyenes rendezvényen.

Élményekkel szolgált a madarak és fák napja

Nagy népszerűségnek örvendett a nemzeti park mobil műbarlangja, de a népi fajátékokkal is sokan megismerkedtek. A fiatalok például kötélhúzásban is összemérték tudásukat, de akár a gólyalábak használatát is kipróbálhatták. Az ÉDUVIZIG jóvoltából kézműves foglalkozás is színesítette a programot, a Duna Múzeum természetismereti feladatokkal készült a jeles napra. Az intézmény standjánál egy akváriumban különböző halfajok rejtőztek, a gyermekeknek pedig fel kellett ismerniük őket, továbbá azt is megtanulhatták, mennyire változatos a mocsári életközösség. Kovács Ervin pedig solymász bemutatóval készült a látogatóknak, sőt a Madárakol Egyesület állomásánál kérésre hosszasan mesélt a preparált állatokról is.

Vizkert András a madarak és fák napja alkalmából madárgyűrűzést is tartott. Először kitért arra, hogy hogyan fogják be a megjelölni kívánt példányokat, majd többek között egy ritkaságnak számító szürke légykapónak, aztán pedig a gátőrháznál lévő madárodúkban élő fiókák lábára kerültek gyűrűk. Dávid Balázs hálóval őshonos halfajok egyedeit telepítette vissza a Dunába, a résztvevők érdeklődve figyelték, amint a köznyelvben csak sneciként emlegetett szélhajtó küszök pár pillanat után eltűntek a folyóban. A rendkívül sikeres kezdeményezés méltó lezárásaként egy facsemetét ültettek el a gátőrháznál, mely egyszerre állít emléket a jeles napnak és az első rendezvénynek is.