Nívós fényképek mutatják be a Vérteserdő Zrt. és jogelődjei munkáját

A Vértesi Állami Erdőgazdaság története képekben 1954-től napjainkig” című kiállítás ünnepélyes megnyitójára az erdőgazdaság valamennyi nyugdíjas kollégája is meghívást kapott. Így azok jelenlétében adták át a tablókat, akiknek életműve, mindennapjaik munkája megörökítésre került a fotókon, írja a társaság a honlapján.

− Komárom-Esztergom vármegye egyik legrégebben működő vállalata a Vérteserdő Zrt., melynek jogelődjét 1954-ben alapították. Elődeink, és természetesen a mi munkánk is hosszú távon meghatározza az illetékességi területünk természeti környezetét. A természetben történt erdészeti beavatkozások emberöltőkre szólnak. Meggyőződésem, hogy mindenkit a saját korában kell megítélni, az akkori gazdasági körülmények és politikai viszonyok közt − emelte ki megnyitó beszédében Györök Lajos vezérigazgató-helyettes.

− Tudjuk, hogy társaságunk termelését hosszú ideig a környéken folyó bányászati tevékenységek határozták meg. Ma már kijelenthetjük, hogy az alapítás óta folyamatosan és egyre gyorsulóan változnak a klimatikus viszonyok, melyeket minden nap láthatunk a saját szemünkkel is. Ehhez alkalmazkodni kell, időnként változtatni a célokon, a vállalati struktúrán, a technológián. Ezek a folyamatok, szakmánk fejlődése jól láthatóak ezeken a kiállított képeken. Elődeink tették, amit tenni kellett, ahogy lehetett és ahogy tudták, de az biztos, hogy minden körülmények közt jó szándékkal, a legjobb tudásuk szerint − tette hozzá.

A rendezvényre ellátogatott Császárról a nemrégiben 98. életévét betöltött Balogh Ferenc erdész kolléga is, akit ez alkalomból köszöntött fel a vezérigazgató-helyettes.

Tarjáni Antal köszöntőjével felidézte azt a szép, de hosszú munkafolyamatot, mely e kiállítás létrejöttéhez vezetett.

− Egy, a pandémia előtti vállalati nyugdíjas találkozón »műsoron kívül« elkezdtem vetíteni az eddig elkészült 4-500 darabos anyagból egy véletlenszerű válogatást, melyet Macsek Lajos vezérigazgató úr örömmel nyugtázott és gratulált. 2022 nyarán egyeztettünk, hogy szeretne a cég központjában egy állandó kiállítást rendezni belőle, összekapcsolva a gazdaság »Vértes« elnevezésének közelgő kerek – 70 éves – évfordulójával − mondta.  

− Elkezdve a többszöri laborköltözés által – az amúgy sem rendszerezett – összezilált negatívjaim összeszedését, a vártnál is nagyobb anyag lapult a dugig tömött iratköltöztető dobozban, melyet tetézett, hogy a felhívás eredményeként a régi “vértesi kollégák” fiókjaiból is elkezdtek beszivárogni a rejtett emlékfotók. A határidő szent, így hetekig egész napokat a laborban töltve szkenneltem, majd levezetésként a késői vacsora után minimum éjfélig rendszereztem és feldolgoztam az egyre dagadó digitális állományt. Végül az első hat hónap alatt sikerült mintegy 2400-2500 fekete-fehér és színes negatív, dia és papírkép, nyomdai felhasználásra és archiválásra alkalmas méretű beszkennelése.

Hozzátette: már a kezdetekkor egyértelművé vált, hogy a kiállító tér mérete 12 táblán, mintegy 300 nyomtatott felvétel bemutatását teszi lehetővé, így a durva válogatás után közel 500 fotó teljes kidolgozását, hely- és időbeni datálását, lehetőség szerint a felvételeken szereplő személyek megnevezésével együtt kellett elvégezni.