„Úgy bántak velem, mintha az anyukájuk lennék” - hálálkodott a tatabányai nő a mentősöknek és orvosoknak

Újabb olvasónk szeretne a Kemma.hu segítségével köszönetet mondani a tatabányai mentősöknek és a kórház dolgozóinak. Mária néninek idén már kétszer kellett mentőt hívnia. Mindkét alkalomról csak hálával tud beszélni. A 80 éves cukorbeteg Romanovszkiné Soós Mária néninek februárban annyira leesett a cukra, hogy eszméletét vesztette. Egyedül volt otthon, így saját magának kellett értesítenie a mentőket. Az idős asszony elmondta, hogy másfél óra alatt tudta megtenni a pár méteres utat a telefonig, hogy hívja a 112-t. Utána azonban már a legjobb kezekbe került. 

– Két fiatal mentős jött ki, akik olyan kedvesek voltak velem, mintha a fiaim lettek volna. Azonnal beszállítottak a sürgősségi osztályra, ahol a vizsgálatok után elhelyeztek az osztályon. Minden orvos és nővér is nagyon kedves és figyelmes volt velem, amit később az igazgatóságnak küldött levélben köszöntem meg akkor – kezdte a történetét Mária néni, aki a történtek után úgy döntött, hogy igényel egy gondosórát, hogy legközelebb, ha valamilyen baj történik kéznél legyen a segítség.

Nem is dönthetett volna ennél jobban, ugyanis pár nappal ezelőtt elesett a lakásában, és egyedül nem tudott felállni. Szerencsére a zsebében tartott gondosórával most azonnal tudott segítséget kérni.

– Egy nagyon kedves hölgy jelentkezett a hívásra, kérésemre pedig már küldte is a mentőket, akik negyedóra alatt meg is érkeztek. Bár nem a korábbi csapat volt, ők is nagyon segítőkészek és kedvesek voltak. Bevittek a tatabányai kórház sürgősségi osztályára, ahol azonnal jöttek is hozzám a nővérek, hogy segítsenek, majd lefektettek az ágyra – folytatta a történetét Mária néni, aki bár a balesete előtt ebédelt, de a cukra miatt rendszeresen kellett étkeznie. Azonban induláskor erre nem gondolt, így lassan kezdett már rosszul lenni. 

– Nagyon sokan voltak a sürgősségin és folyamatosan jöttek az újabb betegek. De a nővérek és az orvosok mindenkire figyeltek. Mikor kezdtem nem jól érezni magamat oda is jött hozzám egy vékony nővérke, és megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam neki, hogy leesett a cukrom, mert régen ettem, de sajnos a sürgősségin nincs büfé, nem tudtam venni ennivalót. Erre legnagyobb ámulatomra a nővérke azonnal felajánlotta a saját szendvicsét és azt sem engedte, hogy kifizessem. Még pár órát kellett várnom a röntgenre, ahol pedig egy másik nővér hozott nekem vajaskenyeret, hogy ne legyek rosszul a cukrom miatt. Szerencsére végül kiderült, hogy nem tört el semmim, csak izomsérülésem lett – mesélte az idős hölgy, akit éjszakára azért benntartottak a sürgősségin.

– Nem volt nálam semmilyen váltóruha, meg piperecucc, de mindenben segítettek. Végül reggel jöttek értem a betegszállítók és vittek haza. Negyven évig dolgoztam az egészségügyben, ahol én segítettem mások gyógyulásában. Most rossz érzés volt, hogy én szorulok segítségre. Talán ezért is volt számomra nagyon jó érzés, hogy ennyire kedvesek és segítőkészek voltak velem. Azért szeretnék most nyilvánosan is köszönetet mondani, mert annyi gyűlölet van az emberekben, rossz hallgatni ahogyan szidják az egészségügyi dolgozókat. Szeretném, ha a hála és a köszönet is eljutna hozzájuk – mondta Mária néni. 

Mint arról korábban beszámoltunk, nemrég a csépi nő köszönte meg könnyek között a kisbéri mentősök és a tatabányai orvosok segítségét. Bajcsai Györgyné, Katalin előző nap, kedd reggel öt óra körül arra ébredt csépi otthonában, hogy zsibbad a bal keze, szédül és zúg a füle. Nagyon megijedtek, ezért azonnal telefonáltak a mentőknek.