2023.10.25. 17:33
Könnyek között köszönte meg a csépi nő a kisbéri mentősök és a tatabányai orvosok segítségét
Tíz perc alatt ért ki a mentő a csépi nőhöz, 5 óra alatt még a sürgőségit is megjárta.
Egy kedves olvasói levél érkezett október 25-én, szerdán reggel szerkesztőségünkbe, amelyben egy csépi hölgy szeretett volna köszönetet mondani a kisbéri mentősöknek és a tatabányai kórház orvosainak a segítségükért. Telefonon pedig már könnyezve mesélte, hogy mennyire hálás a lelkiismeretes munkájukért.
Bajcsai Györgyné, Katalin előző nap, kedd reggel öt óra körül arra ébredt csépi otthonában, hogy zsibbad a bal keze, szédül és zúg a füle. Nagyon megijedtek, ezért azonnal telefonáltak a mentőknek.
− Hozzánk a kisbéri mentőállomás van a legközelebb, tíz perc alatt ki is érkeztek. Nagyon kedvesek voltak, egyből mértek vérnyomást, cukrot, majd bevittek a tatabányai kórházba a sürgősségire − emlékezett vissza az 56 éves Katalin, aki a kórházban is csak ámult, hogy mennyire kedves és segítőkész volt mindenki.
− Egy kis türelmet kértek. Addig is vért vettek, EKG-ra tettek és kaptam egy vérnyomásmérőt, ami folyamatosan rajtam volt. Mondták, hogy a vérvétel eredményére 4-5 órát várni kell, de utána mindent el fog mondani a doktor úr − mesélte tovább a csépi nő, aki azt is elárulta, hogy a sürgősségin nagy volt a nyüzsgés, több mentőautó is érkezett még utánuk újabb betegekkel. Mindegyikükhöz ugyanolyan kedvesen és türelmesen mentek oda az ápolók és a nővérek.
− Sajnos nem tudom a fiatal orvos nevét, aki megvizsgált, de többször visszajött hozzám megkérdezni, hogy vagyok. Nagyon figyelmes volt, még azt is elmondta, hogy a fiam is érdeklődött utánam − mondta az asszony, ekkor már a könnyektől megbicsaklott hangon. Végül szerencsére nem kellett bent maradnia, de mielőtt hazaengedték volna még többször is ellenőriztek a vérnyomását, illetve részletesen átbeszélte az orvossal, hogy milyen vizsgálatokra kell majd elmennie. Katalin végül 5 órával a mentő kiérkezése után már otthon is volt. A történtek pedig annyira meghatották, hogy úgy gondolta, muszáj nyilvánosan is köszönetet mondania.
Ennyire becsületes és lelkiismeretes orvost és nővéreket még nem láttam. Az ápolók is folyamatosan jöttek és kérdezték, hogy szükségem van-e valamire, hogyan érzem magam. És nem csak velem, de a sürgősségin mindenkivel ilyen kedvesen bántak. Olyan sok rosszat hallani a mentőkről és a kórházról is, de én csak jót tudok mondani.
És szeretném ha más is tudná, hogy vannak még becsületes és lelkiismeretes orvosok és nővérek − szögezte le Katalin, akitől úgy búcsúztak el a kórházban, hogy „viszontlátásra”, de hozzá tették: ne értse szó szerint!
