Hétfő után

Az apránként iparosodó vidéket elemző kommunikációs, illetve a még bonyolultabb végzettségű szakemberek egy jelentős része szerint az iparosok az egykori, úgynevezett paraszttársadalomban az akkori életformához szükséges kétkezi eszközöket, szerszámokat készítették, egy kis túlzással gyártották. Lazán lebegtek a parasztok világa és a falu értelmiségi köre között. Kemény kétkezi, iparos, szakmai munkát végezve a polgári viselkedés, öltözködés, táplálkozás közvetítői voltak a parasztság felé.

Gyerekkoromban ebből a magas szintű elmélkedésből a gyakorlatban alkalmanként ultipartik pakliközeli izgalma jutott. A nyergesi rendőrőrs­höz közeli domb tetején működő egykori Szoláry, majd az én ifjúkoromban már Szigetvári kocsma néven működő intézményben hétfőn délután három körül már minden széken ült valaki a tényleg nagy teremben, a nyolcadakkora kisebb bázison és négy asztalnál a söntés környéki placcon is. Az újkori legendás főnök ezen a napon nem állt a pult mögött. Csapatával a megszokott asztalnál ultizott a nagyteremben. Egy ember kivételével csak iparosok keverték a kártyát, osztották a lapokat, seperték maguk elé a az aprópénzt. Az iparos hétfőn megbecsült tagként volt jelen egyetlen paraszt. Kalapban, mindig frissen mosott ingben Miska bácsi, a helyi téesz elnöke.