Család, majd maga Tatabánya született meg a telepiek közösségeiből

Számos emlék, régi fényképek. A korábbi telepeken született és élt nők és férfiak gyűltek össze, hogy nosztalgiázzanak. A „Telepiek találkozója” Verbó Katalin kezdeményezésével indult még tíz évvel ezelőtt. Egyedül a koronavírus-járvány nem engedte a találkozást. A tatabányai asszony 2014-ben megkereste a Vértes Agoráját azzal az ötlettel, hogy azok az emberek, akiknek a múltja közös, hiszen évtizedeken át együtt, az egykori bányatelepeken éltek, végre találkozzanak egymással. Tatabánya kulturális intézménye a program mellé állt, valamit partnerséget vállalt a Tatabányai Múzeum is. 

– Már az első alkalommal is szép számmal összegyűltünk. Először itt A Vértes Agórájában, majd a következő alkalmakkor a Skanzenben gyűltünk össze – mesélte Verbó Katalin, aki tizenhét éves volt, amikor elkerült a Rigó utcából. 

– A bányaművelés miatt megsérültek a lakások, majd ezeket lebontották, így el kellett költöznünk. De az emlékek megvannak. Nemcsak a gyermekkori, óvodai és iskolai emlékek – tette hozzá.

A telepeken élők olyan szépen éltek egymás mellett, olyan nagy közösségben, mint egy család. A már tradicionális találkozón, amelyet minden évben a bányásznap előtt tartanak nagy örömmel üdvözlik egymást, csatlakoznak újak, előkerülnek sosem látott fényképek, elhangzanak sosem hallott történetek. 

Ezúttal nem a Skanzen, hanem ismét a múzeum Szent Borbála téri központja adott helyet a rendezvénynek, amelyen az emlékezés mellett A szénre épült város című ideiglenes kiállítást is megtekintették Kiss Vendelnek, a Tatabányai Múzeum igazgatóhelyettesének köszönhetően, aki megnyitotta a rendezvényt. 

– Tatabánya egykor bányatelepekből állt. Ahogy fejlődött a bánya, újabb lakótelepek, kis kolóniák épültek. Akik régen ott éltek, most egyfajta kötetlen beszélgetésre jöttek össze – mondta Kiss Vendel, aki hozzátette, hogy a digitális képnézegetőnek köszönhetően a fényképeket nagyobb formában is megtekinthetik, közben pedig barátaikra, régi pedagógusaikra, ismerőseikre emlékeznek. 

– A szénre épült város tulajdonképpen nem más, mint a telepek összessége, tehát így kapcsolódik a decemberben nyílt ideiglenes kiállítás a találkozóhoz – emelte ki a szakember. 

A kiállításon a korabeli városkép mellett a MÁK Rt. életfája is látható, amely bemutatja a történetét, a termelési egységeket. A szénbányászat és a város fejlődését segítő géniuszokról tudáspróbán informálódhatunk. A bányatelepülések fejlődését bemutató térképek mellett kiválaszthatunk egy helyszínt a különböző történelmi korokból és képet is nyomtathatunk róla. Tevékenységeken keresztül megismerhetőek a szolgáltatások, és látható a város 1947-es kulcsa. Kiss Vendel a szinte semmiből néhány év alatt a bányászat révén létrejött kolóniákról beszélt a decemberi megnyitón, amellyel együtt a szolgáltatások, az egészségügyi és kulturális hálózat is kiépült, majd a városi címet is elnyerte a négy elődtelepülés egyesítésével.