2023.01.21. 20:04
Az „igazi India” csodálatos világát láthatta a bárdosos tanárnő, Érsek Erzsébet
Izgalmas világba kalauzolta hallgatóságát Érsek Erzsébet, aki tavaly októberben újra Indiába utazott. Élményeiről az almásfüzitői Azaum Római Táborban számolt be a napokban.
Forrás: beküldött
Érsek Erzsébet egy tíz tagú csapattal látogatott el az „igazi Indiába”. Csoportjuk vezetője egy magyar hindu szerzetes volt, aki már harminc éve jár az országba, azt a feladatot teljesítve, hogy minél több magyarral ismertesse meg ezt a fantasztikus kultúrát. Így sikerült Érsek Erzsébetnek India legősibb, legelmaradottabb részét bejárnia.
Bevezetőként az indiai zászlóról beszélt az előadó. A zöld szín a természet tiszteletét jelenti a lobogón, magát a dharmát. Ez olyan törvényt jelent, ami mindenen uralkodik, és amelyhez igazodnia kell mindenkinek. A fehér a tisztaság és igazmondás színe, míg a sáfrány szín a közszolgákra vonatkozik, akiknek a nép jólétét kell a szemük előtt tartani, a közösségért kell cselekedni. A középen található Asóka csakrája pedig az egyik legnagyobb királyuknak szimbóluma. Asóka király rendkívül kegyetlen uralkodó volt, aki annak érdekében, hogy trónra kerülhessen, idősebb testvéreit is megölte. Egy szörnyű csatát követően azonban megbánta tetteit, megtért a buddhizmushoz és minden pénzét arra áldozta, hogy kolostorokat építtessen.
Fotós: Körtvélyfáy Dina / Forrás: 24 Óra
Jártak Vrindavanban, amely egy kevésbé ismert hely Indiában a turisták számára. A település a Krisna-tudatú hívők szent városa, ahol egyébként rengeteg majom is található, amelyek szabadon mászkálnak. Az állatok előszeretettel lopkodnak, az egyik útitársa szemüvege is áldozatul esett. A majmok azonban némi finomságért cserébe elengedik az ellopott holmit.
Mikor megkérdezték a helyieket, miért nem tesznek valamit a majmok ellen, azt válaszolták, a majmok voltak itt előbb, miért kéne nekik elköltözni? Az egyik templomba, ahová ellátogattak szintén beköltöztek a majmok, amelyek közül az egyik ottlétük alatt elpusztult. A vezetőjük erre azt mondta, az állat a legjobb helyen halt meg, következő életében bizonyára embernek születik. Mert ha valaki szent helyen távozik el, akkor egy magasabb formában születik újjá.
Érsek Erzsébet kitért a zarándokokra is, akik mezítláb járnak, mondván, Krisna is ebben a homokban járt és hátha a lába nyomába léphetnek. Beszélt a Ganga-púdzsáról, amely a Gangesz-folyó partján tartott szertartásokat jelenti, minden este áldoznak a szent folyónak, amely táplálja őket.
Olcsók az ételek, sok zöldséget esznek
Emellett is rengeteg települést bejártak a több mint kéthetes út alatt, de az indiai gasztronómia érdekességeit is megtapasztalták. Megkóstolták például a momot, ami egy hússal, vagy zöldségekkel töltött tészta, amelyet szószokkal tálalnak. Az ételek egyébként meglehetősen olcsók, egy igen elegáns étteremben 3500 forintért kaptak svédasztalos vacsorát. Jellegzetes ételük még az indai lapos kenyér, valamint a fogásokhoz mindig adnak rizst is. Sok zöldséget fogyasztanak, mégis sok az elhízott ember az országban.
Ruhaboltokban is megfordult, kevés ruhát vittek ugyanis magukkal, hogy minél jobban idomuljon majd az öltözködésük a helyiekéhez. A női ruhaboltban azonban férfiak az eladók, akik nem igazán vannak tisztában azzal, kinek mire lenne szüksége. Amikor a ruha, amit felpróbált nagynak bizonyult, azt a javaslatot kapta tőlük: hízzon meg.
A beszámolót rendkívül izgalmas fotókkal is illusztrálta, például egy vallásos indiai férfival, aki egy jellegzetes indiai tehénnel áll. Mint mondta, az itteni tehenek teje sokkal sűrűbb, krémesebb, az indiaiak szerint csak ez számít igazi tejnek. Érdekes élmény volt számára az özvegyek háza is. Régen az volt a szokás Indiában, ha a férj meghalt, akkor a feleség is máglyára lépett a férjével. A szokást ötven éve már betiltották, de még mindig előfordul ilyen. Ezt azonban szigorúan büntetik, ám most is probléma, hogy mi legyen az özvegyekkel. A legidősebb fiúnak ugyan kötelessége eltartania az anyját, de ha szegény, vagy a szülő ezt nem igényli, akkor az özvegyek házába költözhet. Aki ide bejön, az úgy gondolja, ha már megözvegyült, akkor spirituálisan felkészül a halálra, megpróbál szellemileg emelkedni. Az indiaiakra egyébként is jellemző, hogy a gyermekeik felnevelése után abbahagyják a társadalmi kötelezettségeket és elkezdenek foglalkozni a vallással.
– Indiában a legtöbb ember szinte semmiből meg tud élni, nincs az a vágyuk, mint nekünk, hogy holnap több legyen – hangsúlyozta Érsek Erzsébet. – Egy nyugati ember ezt nehezen tudja megérteni.
A nagyobb városok mellett rengeteg faluban is jártak, ahová nem jutnak el a turisták. Iskolába is ellátogattak, ahová a gyerekek szombatonként is járnak, naponta nyolc órájuk van, de nem tűntek boldogtalannak. A legszegényebbek is mennek iskolába, ahol minden diák ingyen étkezik.
Megnézték a Tádzs Mahalt, majd Váránásziba mentek, amelyet Siva isten alapított. Ez a város Európában leginkább arról ismert, hogy sok halottat égetnek itt. Az indiaiak közül sokan ide jönnek meghalni. Ezen a településen több vallás is találkozik, egy olyan hely, ahol érezni a spiritualitást.
Dardzsilingbe dzsipekkel jutottak fel, a település több mint 2000 méteres tengerszint feletti magasságban terül el. Az előadó szerint ez a város sokkal rendezettebb a többi indiai településhez képest, szélesebbek az utcák, az épületek kicsit európaibbak, és rengeteg a növény, hiszen sok eső esik erre. Itt halt meg Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, akinek emlékművet főként a magyar turisták keresik fel, a helyiek nem igazán tudják, ki volt ő.
