Elhivatottsággal szolgálja a faluját a vőfély és kisbíró: a kesztölci Év Embere

– idézte fel élete korai szakaszát Kochnyák Sándor, aki végül és Oroszlányban, a szakmunkásképzőben a vasszerkezeti-lakatos szakmát tanulta ki. Tanulmányai befejezését követően a megyei fémipari vállalatnál helyezkedett el, ahol inasként az Ikarus 200-as szériájú buszok alkatrészeinek gyártásában vett részt. Mint mesélte, kiküldetésben járt a csepeli autógyárban, illetve Mátyásföldön is, ahol elnyerték végleges formájukat a járművek.

– mesélte Kochnyák Sándor, aki 1979-ben számolt le a cégtől, igaz akkor már CO hegesztőként dolgozott ott, mivel a vállalat profilja időközben átalakult. Járműalkatrészek helyett kereskedelmi gépeket, berendezéseket, vegyes tüzelésű üstöket, kávédarálókat, kávéfőzőket gyártottak.

– Azután a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi telephelyére kerültem karbantartó lakatosként. Nyugdíjazásomig 38 éven át dolgoztam Dorogon, több üzemet is megjártam, még raktáros is voltam – foglalta össze.

Kochnyák Sándor kétéves volt az 1956-os forradalom- és szabadságharc idején. Szülei szlovákul beszéltek az otthonukban arról, hogy érkezik az ellenség, ő pedig kihallgatta őket.

– árulta el, és mivel fiatalkora óta érti és beszéli is a nyelvet, így Oroszlányban egy osztálytársával, illetve később az egyik oktatójával is könnyedén társaloghatott szlovákul, így az ott eltöltött évek alatt sem kopott meg a nyelvtudása.

– Nagyon szeretem, ha egy olyan helyre látogathatok, ahol beszélnek szlovákul. Például, ha Kesztölc két felvidéki testvértelepülésére, Búcsra és Felsőkirályra utazunk, akkor ott mindenkivel megértjük egymást. Vagy amikor mi rendeztük meg a pilisi szlovákok bálját, ott is könnyen szót váltottam bárkivel, annak ellenére, hogy mi Kesztölcön egy keményebb, Magyarországon egyedülálló nyelvjárást beszélünk – mondta.

Mivel kifejezetten szereti a hagyományokat és szeret énekelni, ezért Kochnyák Sándor 30 évvel ezelőtt belépett a Kesztölci Pávakörbe. Az eltelt évek alatt számos helyszínen felléptek, a Szépművészeti Múzeumban, Magyarország távolabbi pontjain és Szlovákiában is számos sikerben volt részük. Rengeteg elismerést kaptak, de arra a legbüszkébb, hogy felesége, Petróczi Ágnes, a Közép-Európai Népzenei Fesztiválon szólóénekesként különdíjban részesült.

– Tavaly lett ötvenéves a pávakör, örültünk neki, hogy a járványhelyzet ellenére megünnepelhettük az évfordulót. Szomorú viszont, hogy a fiatalok nem szeretnének csatlakozni hozzánk, pedig fontos lenne, hogy tovább vigyék a hagyományokat – jegyezte meg.

Kochnyák Sándor a rendszerváltás után Radovics István polgármestersége idején került be először a képviselő-testületbe, azóta még négyszer választották meg. Elmondása szerint első képviselői megbízatása előtt szomszédjával gondoltak egyet, hogy megmérettetik magukat és végül mindketten mandátumot szereztek.

– Az elmúlt évtizedek alatt számtalan projektben vettem részt, ha kellett, a társadalmi munkából is kivettem a részem. Az egyik legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy Simonek Antal barátom, korábbi képviselőtársam közbenjárására a busz Kesztölc falu felső végére is felmegy, ahová a testület tagjaival építettünk megállót. A lakosok azóta is nagyon örülnek ennek – említette.

Mindemellett Kochnyák Sándor a rendezvényeken is aktív szerepet vállal. A bőgőtemetéskor, illetve a szüreti felvonuláson ő szokta alakítani a kisbírót. Elmesélte, hogy régebben farsang alkalmával a szokásokhoz híven társaival elmentek házakhoz „tojásokat lopni”, melyeket az egyik kocsmában sütöttek meg.

Idén májusban a helyi művelődési ház sikeres pályázataként idézték fel a tradicionális kesztölci esküvőt. Az eseményen természetesen Kochnyák Sándor volt a vőfély, aki olyan precízen és hitelesen bonyolította le a rendezvényt és irányította a násznépet, mintha valódi menyegzőről lenne szó.

Az egész évben, illetve a szlovák esküvőn nyújtott teljesítményével szolgált rá arra, hogy idén a Szent István-napi ünnepségen ő kapta meg a képviselő-testülettől az „Év Embere” elismerést. Az oklevelet és az emlékérmet Farkas Krisztina polgármester adta át az augusztus 20-i nemzeti ünnepen, míg Erős Gábor országgyűlési képviselőtől egy egyedi, a kesztölci pincesort ábrázoló festményt kapott.

– Még első képviselői ciklusomban kaptam meg a Kesztölc Községért Emlékplakettet és bevallom nem számítottam rá, hogy újabb kitüntetésben részesülhetek. Jó érzéssel tölt el a díj, hiszen nagyon szeretem ezt a falut és Kesztölc minden lakóját. Ez az elismerés motivál arra, hogy még többet tegyek a községért és közösségért. Köszönök mindent a családomnak, a barátoknak és a testületnek, hogy rám gondoltak – tette hozzá.

Kochnyák Sándor nyugdíjas éveit is tartalmasan tölti. Kifejezetten szeret kirándulni, az összes környékbeli csúcsot megmászta már. Egy baráti társasággal minden évben teljesít egy egyhetes biciklis túrát, a Bükk-vidéki, a felső-tiszai, illetve a Dráva menti élmények után ezúttal az Őrségben jártak. Néhány éve ő is tagja volt annak a kesztölci csapatnak, mely újévkor csobban egyet a Balatonban.

– árulta el, hozzátéve, a felkészítés után egy horvát tandemugróval együtt vágott neki a kalandnak, akivel valamelyest meg is értették egymást Mintegy egy percig szabadon zuhantak, majd az ernyő kinyitása után 4-5 perc múlva értek földet.

– fogalmazott Kochnyák Sándor, majd elmondta, nincsenek a jövőre nézve nagy tervei. Szeretné aktívan, tevékenyen befejezni az utolsó képviselői ciklusát, azután pedig feleségének, gyermekeinek és első unokájának szentelné az idejét. Kisebbik fia, Tamás építkezik, így igyekszik mindenben segítséget nyújtani neki.