Tatabányai fiatal vallomása a home office-ról: a pizsamás meló teljesen beszűkít

Mindannyiunk környezetében vannak, akik – a 24 Óra és a Kemma.hu munkatársaival azonosan – egy éve, egy ideje, vagy csak néha home office-ban végzik online környezetben is abszolválható munkájukat. Rebeka a pandémia kezdete óta dolgozik minőségügyi specialistaként egy tatabányai székhelyű gyógyszergyártó vállalatnál. Elmondta: november óta tevékenykedik rendhagyó körülmények között.

– Tavaly novemberben kerültem teljes home office-ba, előtte két hónapig heti két napot már otthonról dolgoztam, hogy a fertőzésveszély elkerülése okán minél kevesebb kollégámmal legyek testközelben. Elég hirtelen történt a teljes átállás, egy hétfői napon kaptam meg az információt, miszerint másnaptól otthonról dolgozunk határozatlan ideig. Habár tudtam, hogy milyen otthonról tevékenykedni, mégsem voltam felkészülve a mindennapos otthonlétre és nem éreztem azt, hogy ki van építve egy rendszer arra, hogy teljes körűen tudjuk onnan is végezni a munkánkat – mondta a fiatal.

Az újdonságból szokás lett: Rebeka munkanapja a számítógép előtt kezdődik és ott is végződik. Elmondása alapján a mindennapos utazás és személyközi kapcsolattartás helyett fél évvel ezelőtt egy színtérre szűkült minden munkafolyamata.

– Mikor be kellett járnom a munkahelyemre, teljesen más rutinom volt: korán keltem és napi két órát utaztam munkába. Jelenleg sokkal később kelek és természetesen a reggeli készülődéssel sem megy el idő, hiszen nem megyek sehova. Döntő pillanat, amikor azon gondolkodom reggelente, vajon átöltözzek-e, vagy maradjak a pizsamámban. Minden munkaidőm értekezlettel kezdődik, itt beszélünk arról, mi lesz aznap a feladatom, amit el kell végeznem. Google Teams-en tartjuk a chates és videóchates kapcsolatot a munkatársaimmal, mégsem adja azt az érzést, amit az egymás mellett ülve történő megbeszélések. Néha megbonyolítja és lelassítja a munkafolyamatot az internet lassúsága is. Nehéz szétválasztani az otthonlétet és a munkát minden egyes nap, ennyi idő elteltével már többször inkább tehernek érzem, mintsem áldásnak – tette hozzá a specialista.

Az ifjú lány szerint a közvetett kapcsolattartás okozott némi veszteséget a motiváció terén is. Hozzátette, nehéz felvenni a lendületet úgy, hogy a munkába járást az íróasztalig való elsétálás fedi le.

– Vannak napok, amik jobbak és vannak időszakok, amik nehezebben mennek. Az elmúlt időben sokszor voltam demotivált a mindennapos monotonitás miatt. Rengeteget könnyít viszont a napjaimon, hogy nem kell az utazással annyi időt töltenem, mint régen. Nehéz szétválasztani ezt, lecsukni a laptopot, miközben folyamatosan jönnek a rövid idő alatt megoldható feladatok. Nehéz egyről a kettőre letenni a stafétát, de igyekszem megtalálni az arany középutat – fűzte hozzá.

Arcokat csatolni a személyiséghez

– A gondolat, hogy egyszer visszatérek a hagyományos munkakörnyezetbe, jelenleg elképzelhetetlen. Hozzászoktam az otthon adta kényelemhez. Úgy gondolom, később jót tenne szociális és munkaidő szempontjából is, ha hetente több alkalommal bejárnék a telephelyünkre, de személy szerint heti öt napban nem szeretnék visszatérni a hagyományos rendszerbe. Minden szempontot összevetve heti pár alkalommal már csak a hatékonyság miatt is szívesen dolgoznék itthonról. Egy szuper, fiatalos csapattal tevékenykedem együtt, akikkel folyamatos kontaktban voltam a munkahelyemen. Habár így is volt, akivel személyesen csak egyszer-kétszer találkoztam eddig. Mindezek ellenére, ha bármilyen nehézségbe ütközünk, szerencsére tudjuk egymást segíteni telefonhívással, videóchaten keresztül is. A munkafolyamatunk működik, de sokszor már unalmas a laptop folyamatos pittyegését hallgatni, vagy úgy beszélni másokkal, hogy csak a hangjukat hallom. Szívesen csatolnék személyiséget is a már ismert arcokhoz – fogalmazott Rebeka.