A Csendes-óceánt is meghódítaná a világjáró tatabányai horgász

– Annak idején, 1978-ban szereztem meg az első horgászengedélyem. A kedvenc helyem a Duna volt, hamar meg is találtam a számomra legkedvesebb módszert: a pergetést. Az izgalmat és a kihívást, amit ez jelent, szeretem benne, minél többet tanultam róla, annál jobban magába szippantott. Persze mindenkinek mást jelent a horgászat, számomra azt jelenti: a szabadban lehetek, csodálatos állatokkal körülvéve – emlékezett vissza az 53 éves Vilmos, aki elárulta: sokállomásos karrierjében a legnagyobb mérföldkövet az jelenti számára, hogy abból élhet meg, amit a legjobban szeret.

– Franciaországban üzemeltetek egy horgászkempinget, emellett kalandvágyó horgásztársaimat segítve horgásztúrákat szervezek. Most tértem haza Egyiptomból, egy hihetetlen élményekkel teli Vörös-tengeri túráról. Groupereket, snappereket, skipjackeket is fogtunk, de a barracuda, a wahoo, és a királymakréla is harapott. Ezeken a kis létszámú kiruccanásokon rendszerint a nyílt vizekre hajózunk ki, és a hullámok hátán ringatózva, akár egész napos pecák várnak a csoportra, reggeli és délutáni turnusban váltakozva – mesélte.

– Ezeken az alkalmakon biztosított a felszerelés, és a biztos fogások mellett az általam elsajátított technikákkal ismerkedhetnek meg. Nagy büszkeség emellett, hogy tavaly hivatásos horgászvezető lettem a Nemzetközi Sporthorgász Szövetség (IGFA) által, illetve megszereztem a C-kategóriás tengerihajós-vizsgámat is, mely által most már kapitány is lehetek – részletezte a Magyar Horgászban is rendszeresen publikáló kalandor, aki a népszerű Ocho Macho egyik felvételében is közreműködött: 2020-ban kiadott popdaluk – mely az I catch the big one, azaz a Megfogom a legnagyobbat címet viseli – Vilmos hangjával együtt csendül fel.

A kalandos életű horgász elárulta: minden víznek megvannak a csodái.

– Az óceánokat és a folyókat szelve a világ más és más pontján olyan állatfajokat láthattam, ami csak keveseknek adatik meg. Szerencsésnek érzem magam, emellett feladatomnak tekintem a természet védelmét. Egyiptomi túrámból hazatérve a Duna partjára vezetett az utam, a víz világnapja alkalmából készítettem is egy felvételt. Horgásztársaimhoz szóltam, arra kértem őket, vigyázzunk természeti értékeinkre, tartsuk tisztán partjainkat – mesélte a pecás, akinek bejezéseit naponta több százan követik. Hozzátette: a jövőben is a víz közelében képzeli el az életét.

– A vírus szabályozásai miatt kimaradt túrákat a jövőben szeretném pótolni, emellett beruházok egy nagyobb hajóra is. Továbbra is bakancslistás, hogy meghódítsam a Csendes-óceánt, ott valahogy még sosem jártam – árulta el végezetül Vilmos.

Franciaországban gigantikus méretű harcsát fogott

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, Vilmos a horgászközösség egyik vélt harcsarekordját is magáénak tudhatja: Franciaországban a Petit Rhône, Arles és St. Gilles közötti szakaszán pergetve, műcsalival fogta ki a csaknem 2,7 méteres, százharminc kilós uszonyost. A vad történet egy topkategóriás 0,33-as zsinór által jöhetett létre, a műcsalit pedig a crankdait típusú wobbler jelentette, amely Duel LC 66 márkájú volt. Egyedül csónakázva, 23 óra 58 perckor érzékelte a kapást, majd másnap hajnalig, huszonöt percig fárasztotta. A csúcstartó nagy nehezen a ladikba emelte az óriást, majd a mérlegelést és a fotózkodást követően visszaengedte a folyóba a termetes bajuszost, hiszen a sokak által követett eszme, a „catch and release” elv híve. Elmondása szerint még csalinak sem használ élő halat, számára az állatkínzásnak minősülne. Hiszen a magát minden szempontból természetközeli embernek tartó horgász mottója a következő: „A természetet nem a nagyapám hagyta rám, hanem az unokáimtól kaptam kölcsönbe.”