Anya csak egy...volt

Nem tudjuk a válaszokat, mert csak kérdéseink vannak: mi vezethet arra egy anyát, hogy meggyilkolja a saját gyermekét? Hogyan lesz a közös együtt töltött időből egy kislány halálához vezető keresztút? Miért - és nem utolsó sorban - kinek kellett így bűnhődnie, hogy a kis Laura már soha ne térhessen haza? Világgá kiáltott kérdések ezek, amiket nem csak a család, a szerettei, de minden jóérzésű ember feltesz ezekben a napokban.
Nem tudjuk a válaszokat és ép ésszel talán nem is találhatunk rá válaszokat.

Válaszai itt és most egyetlen embernek vannak: Á. Anikónak, aki 8 éves életet adott egy kislánynak, a minap pedig elvette tőle azt.
A tragédiáról halló édesanyák szorosabban ölelték magukhoz gyermeküket, öntudatlanul is óvva a legféltettebbet, a jövőt, az életet, amit ők hoztak erre a világra, és akiért tűzbe mennének, miközben értetlenül néztek maguk elé: hogyan tehet valaki ilyet?

Miközben a keresztények Jézus feltámadását ünnepelték és azt, hogy az úr fia meghalt a bűneinkért, ott dobol-dobog bennünk a kérdés: lehet erre bocsánat? Internetes fórumokban már a méltó büntetést is tudni vélik, a kínzástól a börtönbéli leszámolásokon át a halálbüntetésig. Nem ismernek kegyelmet, ahogy ő sem ismert.

Az anya nem csupán gyermekét ölte meg, de saját magával, mint anyával is végzett azon a tragikus napon abban a panzióban. Megszűnt annak lenni, aki életet adott, Megszűnt óvó, gondoskodó, szerető szülő lenni, mert kegyetlenül elvette a világtól azt az apró, még alig élt életet.

A világmindenség, a szeretet törvénye ellen vétett, és bár emberi törvény ítélkezhet róla, megváltást már nem remélhet, ahogy kislánya sem remélhetett. Bűne az égig ér...de a Földön szenvednek érte most sokan.