Ezekre az esztergomi katonákra is emlékezünk a november 4-i gyásznapon

„Forgószél”. 1956. november 4-én ezen a fedőnéven megtervezett hadművelettel vette kezdetét Magyarországon a forradalom és szabadságharc leverése, a szocialista társadalmi rend helyreállítása, emlékezett a honvedelem.hu a 68 évvel ezelőtti eseményekre. A portál felsorolta a november 4-i szovjet bevonulás utáni megtorláskor elítélt honvédeknek, tiszteknek a nevét is, azoknak a honvédeknek a nevét is. A gyásznap alkalmából emlékezzünk meg az esztergomi áldozatairól is.

Esztergomi tüzérek az áldozatok között

A megtorlásoknak számos vármegyénkből származó vagy ott szolgáló katona is áldozatul esett. Az esztergomi légvédelmi tüzérek a budapesti Juta-dombi harcokban vették fel a harcot a szovjet támadókkal a Soroksár és Pesterzsébet határánál lévő Juta-dombnál, írta a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. 

A katonákat 1958. november 13-án ítélték halálra, és két nappal később, 1958. november 15-én végezték ki. (Sorrendben: név, rendfokozat, poszthumusz rendfokozat, születési hely, év, édesanyja neve, beosztás, alakulat, szolgálati hely, büntetés és a halálos ítélet végrehajtásának ideje.):

• Csiki Lajos hadnagy – alezredes. Dorog 1931, Bohner Anna. Szállítószakasz-parancsnok MN 6417, Esztergom. lefokozás, rend- és díszjelek elvesztése, teljes vagyonelkobzás, halálbüntetés. 1958. október 5.
• Kálmán Dezső őrvezető – őrnagy. Szava 1934, Kálmán Irma. Távmérős MN 6723, Esztergom. Lefokozás, teljes vagyonelkobzás, halálbüntetés. 1958. november 15.
• Kicska János főhadnagy – alezredes. Munkács 1931, Marci Borbála. Ütegparancsnok MN 6723, Esztergom. Lefokozás, teljes vagyonelkobzás, rend- és díszjelek elvesztése, halálbüntetés. 1958. november 15.
• Magyar János honvéd – őrnagy. Csalipuszta 1934, Hompó Anna. Gépkocsivezető MN 6723, Esztergom. Teljes vagyonelkobzás, halálbüntetés. 1958. november 15.
• Mecséri János ezredes – altábornagy. Győr 1920, Maár Erzsébet. Hadosztályparancsnok MN 6417, Esztergom. Lefokozás, teljes vagyonelkobzás, dísz- és rendjelek elvesztése, halálbüntetés. 1958. november 15. - neve az esztergomi Sötétkapunál történt sortűz kapcsán ismert.
• Rémiás Pál hadnagy – alezredes. Ziliz 1930, Szabó Júlia. Műszerészszakasz-parancsnok MN 6723, Esztergom. Lefokozás, teljes vagyonelkobzás, dísz- és rendjelek elvesztése, halálbüntetés. 1958. november 15.
• Szabó Pál őrnagy – ezredes. Egyek 1915, Major Anna. Parancsnok MN 6723, Esztergom: Életfogytiglani börtön, 10 év jogvesztés, lefokozás, dísz- és rendjelek elvesztése, teljes vagyonelkobzás, halálbüntetés. 1958. november 15.
• Szendi Dezső alezredes – vezérőrnagy. Tiszadob 1923, Mile Erzsébet. Tüzérfőnök MN 6417, Esztergom. Lefokozás, dísz- és rendjelek elvesztése, teljes vagyonelkobzás, halálbüntetés. 1958. november 15.

A november 4-i szovjet bevonulás előtt a hadsereg is átállt

Mint a portál egy korábbi összefoglalásában írja: a honvédség – akkori nevén Magyar Néphadsereg – szerepének megítélése az 1956-os eseményekben a mai napig ellentmondásos. A Magyar Kommunista Párt 1947-es hatalomra jutásával egy nagyszabású átszervezés és leépítési folyamat indult meg, azzal a céllal, hogy szovjetbarát struktúrát hozzanak létre. 

Ám az átszervezés még tartott, amikor október 23-án kitört a forradalom. Az állami vezetés kezdeti zavarodottsága a hadsereggel szembeni bizalmatlansággal párosult. Az 1956. októberi eseményekben a nem csak civilek, hanem katonák is részt vettek és a felkelők oldalára álltak: a Magyar Néphadsereg katonái, tisztjei magukénak érezték azt a dühöt, amivel a rezsimet elakarták söpörni. A hadsereg részéről először a katonai akadémiák kapcsolódtak be aktívan az eseményekbe, majd a forradalom első napjaiban a Magyar Néphadsereg tisztjeinek döntő többsége a forradalmárok céljaival azonosult.

A Budapesten szolgálatban álló több ezer katona jelentős hányada október 23-án egész egyszerűen nem avatkozott be a fellángoló fegyveres harcokba, vagy átállt a forradalmárokhoz. Október 28-án reggel például a Corvin közbe vezényelt Maléter Pál ezredes és katonái megtagadták a felkelők elleni tűzparancsot. Passzív magatartásukkal gyakorlatilag a kormányellenes forradalmárokat támogatták, akik fel is morzsolták a helyszínre érkező szovjet erőket.

Több mint 2000 áldozat - majd halálbüntetések tömege

A felkelők ellen a szovjet csapatokat hívta be az ország vezetése, akik november 4-én érkeztek hazánkba, lőttek, ostromoltak .... majd az országban is maradtak évtizedekre. A november 4-i szovjet bevonulás és a forradalom leverése utáni brutális megtorlássorozat vette kezdetét, melynek katonák is áldozatul estek. Legismertebb áldozata Maléter Pál vezérőrnagy-vezérezredes volt.

Mint a honvedelem.hu aktuális cikke részletezi, a forradalom utáni adatok szerint körülbelül 2500 ismertté vált haláleset történt országosan a forradalom eseményeivel összefüggésben, az összes halálos áldozat száma ennél magasabbra, 2700 fő körülire tehető. Az MSZMP Adminisztratív Osztály részére 1959. október 5-én dr. Andó Ferenc hadbíró ezredes által készített feljegyzés szerint az 1958-ban a Magyar Népköztársaság elleni bűntett miatt elítélt 323 főből 50 főtiszt, 136 tiszt, 16 tiszthelyettes és 121 tisztes vagy honvéd, a halálra ítélt katonákból 4 főtiszt, 7 tiszt, 2 tiszthelyettes és 8 tisztes vagy honvéd volt.