Nem hagyják feledni a II. világháborús hősi halottakat – kerékpárosok és huszárok is voltak köztük

1945 januárjában is számos magyar katona vesztette életét a túlerőben levő Vörös Hadsereggel szemben vívott Majk környéki harcokban. Közülük 12 magyar huszárhonvéd, illetve az alakulatukhoz sorolt kerékpáros honvéd nyugszik Majkon, a tavaly megszépült madárhegyi sírkertben. A közelgő halottak napja alkalmából október 26-án a Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete mécseseket gyújtott a hősi halottak – amint arról a közösségi oldalukon beszámolnak. Közel két évtizedes hagyományt követnek ezzel.

Az egyik hősi halott unokája tartotta a megemlékezést

A tizenkét elhunyt közül négyen a 15. kerékpáros zászlóaljban szolgáltak, hárman a 4. huszárezredben, míg ketten az I/1. gyalogos zászlóalj 2. századában. Hármuk csapatteste tisztázatlan.

A II. világháborús hősi halottaink tragikus sorsáról Ábel Attila, a temetőben nyugvó Nagy Sándor őrvezető unokája emlékezett meg.

A katonák tiszteletére állított oszlopnál Nagy Roland történész helyezte el az emlékezés koszorúját. A rendezvény közös imával és a Himnusz éneklésével zárult – de cikkünk itt még nem ér véget, számos érdekességgel folytatódik.

Ismerjük meg kissé a hadmozdulatokat!

1945. január 12-től a kiskunhalasi magyar királyi Balogh Ádám 15. honvéd kerékpáros zászlóalj építette ki állásait Majkpusztánál. A németek kezdték Székesfehérvár környékét elfoglalni, ezért a hadosztállyal szemben álló szovjetek január 22-én megkezdték a visszavonulást. A magyar csapatok a nyomukban maradtak, így aztán január 24-én a birtokukba került Majkpuszta. Az alakulat innen tovább követte a szovjeteket az Oroszlánytól Csákvár felé vezető országút mentén is. A céljuk az volt, hogy elfoglalják Csákvárt, a Vértes kijáratát.

Január 25-én sikeres támadást indítottak a szovjetek ellen, hogy elfoglalják Kőhányáspusztát. A zászlóalj másnap még Kőhányáson maradt, majd Várgesztes felé folytatta az elkeseredett harcot a Vértes magaslataiért. A huszár hadosztály azonban a gyenge erőivel nem volt képes a Vértes kijáratát huzamos ideig megtartani. A vezetés február 7-én elrendelte az elért vonalak védelmét. Március közepéig állóharc bontakozott ki, melynek aztán véget vetett a Vörös Hadsereg hadművelete.

Azokról, akik a nagyapák sírját találták meg a Rákóczi Szövetség révén

Nagy Csaba, a Rákóczi Szövetség 1995-ben alakult oroszlányi szervezetének elnöke lapunknak elmondta, hogy Amikor ezek a sírok legelőször rendbe lettek téve, a hozzátartozók két nagyapa sírját találtak meg. Nagy Sándor őrvezető és Kovács II. Ferenc sírját már régóta keresték a családtagok.

Megtudtuk, hogy Kovács II. Ferenc már időskorú fia személyesen mesélte az egyesület elnökének, hogy 1944 nyarán – ötéves gyermekként – sírva kapaszkodott a távozó apja kerékpárjának a csomagtartójába, mikor az útnak indult, hogy bevonuljon a kerékpáros hadosztályba. Az apja azzal vigasztalta őt, hogy hamarosan hazajön, de már soha többé nem látták egymást.  

Hősi halottak akkor is, ha a szovjetek ellen harcoltak

– Itt a Vértes hegységben összenőtt a hó, cudar idő volt 1945 elején – mesélte Nagy Csaba az elhunyt katonák utolsó heteinek kapcsán.

– Én úgy gondolom, hogy akkor is hősök voltak, ha a szovjetek ellen harcoltak, mivel a katonai esküjükhöz híven cselekedtek, méghozzá parancsra – magyarázta az elnök. Az életükkel fizettek érte. Amikor a katonáink a Donhoz mentek, akkor is tudták, hogy a halálba mennek – tette hozzá. 

Nagy Csabától érdekességként azt is megtudtuk, hogy a II. világháború idején a huszár hadosztályhoz tartoztak a 

• lovasok, 
• gyalogosok, 
• kerékpárosok,
• aknavetősök,
• de még a páncélosok is.