Kultúra a javából: fotókon a XI. Koreográfus verseny

A Tatabányai Bányász Táncegyüttes idén tizenegyedik  alkalommal szervezte meg az Agorával közösen a vármegye egyik leglátogatottabb néptáncversenyét, a Koreográfus versenyt. A megmérettetés ugyan csak délután két órától kezdődött, a versenynek helyt adó épületben kora délelőttől nyüzsgött az élet.

Ízig,vérig kultúra

Ízig, vérig kultúra a javából, így írható le a hangulat, ami még az ajtón be sem lépve, a lépcső előtt fogadott minket. Szebbnél szebb fonott hajviseletek forgatagába és jóízű beszélgetések zsivajába érkeztünk. Elharapott és megkezdett mondatok hallatszottak a bejáratból. Ki sietett a feszített tempójú színpadbejárásra, ki pedig éppen végezett azzal. A tizenhárom néptáncegyüttes több száz tagja váltotta egymást folyamatosan a friss levegőn.

Meghitt hangulatú a Koreográfus verseny 

A megmérettetés kezdetére a próbaruhás, laza fiatalokat szép lassan felváltották a viseletbe öltözött versenyre kész, átszellemült tekintetű táncosok. Délután kettő óra öt perckor kezdetét vették az előadások.

Minden hozzátartozó, érdeklődő vagy éppen még nem fellépő táncos beköltözött a színházterem nézőterére. A Koreográfus verseny meghitt hangulatának alapja az a családias légkör, ami a színpadtermen belül fogadott mindenkit. Mivel délután kettőtől este fél hatig szinte szünet nélkül követték egymást a produkciók, így nem voltak állandó helyek. A tiszteletet, hogy nem előadás közben rohangáltak ki-be a teremből, természetesen mindenki megadta a másiknak, de mindenki úgy cselekedhetett, ahogy éppen kedve tartotta.

Semmi akadálya nem volt annak, hogy a hihetetlenül precíz előadásokat nézzük és a zsűri véleményét hallgassuk, ahogyan annak sem, hogy az átállások között a friss levegőn beszélgessünk a táncosokkal.

A színházterem kizárólagos ereje volt, hogy egy pillanat alatt elvágta az eseményt végig övező nyüzsgést. Abban a pillanatban, hogy véget ér az átállás, és előadásra készült a soron következő csapat, nyoma veszett a korábban megtörhetetlen forgatagnak. A néző mindent kizárva, csak a produkcióra fókuszálva élhette át a néptáncon keresztül elmesélt történeteket. Így nem hagyva helyet másnak, csak a kultúrának. Nem volt más feladat, csak hátradőlni, és befogadni az élményt.