A kert felé

A mintegy száz országban tagszervezetet maga mögött tudó Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége huszonhét évvel ezelőtt jelölte meg dátumként november tizenkettedik napját arra, hogy kapjanak a megszokottnál nagyobb figyelmet azok, akik az elesettekért ténykednek. A szövetség tagja a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete is. Hazánkban, egy hét éve élő törvény szerint, a szakterületen dolgozók számára munkaszüneti nap a mai. Sokszínű gondolat lehet, hogy ezt a napot ki tudja úgymond értelmezni. Elesettek? A modern magyar irodalom egyik korai előhírnöke, Tolnai Lajos szerint azok, akiknek mindenük fáj, ami a nyomorúságukra emlékezteti őket. A múlt és a jelen ezen világában ott vannak az emlékek és a jelen valóságos, vagy vélt tényei. A szociális munkások ténykedése nem gyári dudaszótól dudaszóig, iroda porta ajtó fölötti falióra lépegető mutatójának kimért célba éréséig tart. Kénytelenek részesei lenni családok életének, egyéni problémáknak. Alkalmanként gyors beavatkozásra, máskor a konfliktusok hosszabb idejű kezelésére van szükség. A munkaterületek között ott vannak például a hajléktalanszállók, a munkásszállók és az utcák is.

Nekem beugranak azok a régi, keskeny, utcafronti falusi házak, amelyeket talán kevés pénzből lehetett hátra, a kert felé bővíteni. Többnyire volt ilyen közös ötlet. Sok család maradt így együtt.