Gyertyafények

Benne vagyok a buliban. Holnap piros betűs mindenszentek vár ránk, aztán jön a szombati halottak napja. Nekem meg beugrik egy nagyon régi kollégista élmény egyetemista koromból. Korábbi csapatunk, szakirány választással, átalakult a harmadik évfolyam nyitányára. Némi cifrázás után, maradhattam kétágyas szobánkban szeptembertől Feri barátommal. Két kis, egymástól távoli faluból érkezve, két egyforma jövőben kicsit egyformán gondolkodva. Mindenszentek estén, egymással nem egyeztetve, Ferkó behozta az emeleti főzőszoba egyik szinte soha nem használt lábasát. Beletett egy gyertyát, és meggyújtotta. Elővettem én is egy gyertyát. Otthonról hoztam. Imbolyogni kezdett mindkettő fénye. Pár percen belül sorra jöttek át csoportunk srácai a kollégium legfelső emeletének egyik kétágyas szobájába. Leültek a két ágy szélére. Volt, aki széket hozott magával, mások a műanyag borításra leülve gyújtották meg a meglepő módon magukkal hozott gyertyát. Beszélgetni kezdtünk. Közösség lettünk. Miénk lett múltunk egy fontos része. Lélekben együtt éltünk néhány percig, félóráig.

Mindenszentek napján vélhetően sokan sok, elegánsan felöltözött, régi ismerőssel fognak találkozni településük temetőjében. Két lépés között talán jut idő egy-két őszinte, múltidéző mondatra. Mert ez a jelen. Így jöhet össze egy szép jövő.