Bejártuk, mutatjuk a Tatabányai Erőmű minden egyes négyzetméterét

Az idei erőművek éjszakája programhoz több város csatlakozott Komárom-Esztergomból. Dorog, Komárom és Oroszlány mellett a vármegyeszékhely is. A Tatabányai Erőmű is kinyitott kapuit.

– Olyan magasba is felmegyünk? – kérdezte az egyik gimnazista, akinek minden álma, hogy egyszer majd mérnök legyen. Többek között ő volt az egyik, aki miatt érdekesnek találta a tatabányai programot Szépvölgyiné Falvai Eszter. Ő a budapesti Kempelen Farkas Gimnázium egyik pedagógusa, aki kilencedikes osztályával együtt nagy érdeklődéssel figyelte a 3 ezer közintézmény és 23 ezer lakás fűtéséért felelős erőmű helyszíneit. Mi is velük tartottunk.

Hiszékeny Péter és Urszán Róbert szakmai vezetők kísérték a csoportot. Az első állomás a 3 gázmotor irányításáért felelős központ volt, de a gázmotor cellában, az aprítéktérben, a sokat megélt monstre gépeket elnyelő kazánházban és a pernye szűrőnél is jártunk, amelyek végül az almásfüzitői vörösiszap tározóknál teljesítik be feladatukat.

 Sétánk a szabadtéri trafóállomásnál ért véget, ahol negyvenes-ötvenes években készült fotók emlékeztetnek a régmúltra. Például abból az időszakból is láthattunk villanásokat, amikor még szenet használtak fűtés gyanánt. Tíz éve már – mondta Urszán Róbert – biomasszás tüzelésre állt át az erőmű. Ez pedig jórészt faaprítékot jelent. A kamaszok tátott szájjal hallgatták, amint a vezető a felhasznált tüzelő mennyiségéről beszélt.

– szemléltette a szakember. Megtudhattuk továbbá, hogy a maga 160 méter magasságával a Tatabányai Erőmű tornya hazánk negyedik legmagasabb objektuma. Szóval a cikk eleji kérdésre a válasz: nem, ide nem jutottunk fel. Állítólag 50 percet vesz igénybe. Cserébe számos új ismerettel gazdagodtunk. Többek között megtippelhettük ennek a negyven látogatónak, vagyis az osztály, az újságíró, a fotós, valamint a két szakmai vezető össztömegét. Mint kiderült, 2260 kilogrammot nyomunk.

Láttunk kvarchomokot is, amik tucatjai álltak zsákokban. Egy részük szűrésre vár, többségük pedig arra, hogy 850 fokra melegítve a faaprítékok közé kerüljön. Érdekes és izgalmas sétánk végéhez közeledtünk és megkaptuk a jövő ígéretét: további terv, hogy a termelés során keletkezett hőt villanykazánban hasznosítják majd vízfűtésre. Még egy-két lépés, aztán szögre került a védősisak, a láthatósági mellény, valamint leadtuk a rádiót és magunk mögött hagytuk a modern kort és a régmúltat is megidéző Tatabányai Erőművet.

A Tatabányai Erőmű tudatosságra nevel

A Tatabányai Erőmű 51 százalékban önkormányzati tulajdon, a fennmaradó részen más befektetők osztozkodnak. Faaprítékos tüzelésű erőmű sok helyen van még az országban, például Ajkán, Komlón és Pécsett. Az erőművek éjszakája kiváló alkalom arra, hogy az érdeklődők testközelből is lássák a hagyományos- és a megújuló energiatermelés, valamint a közműszolgáltatások működésének kulisszatitkait, amivel tudatosabb fogyasztóvá válhatnak.