A mányi bánya titkai és arcai: egy 20 éve lezárt történet

A kutatások azt mutatták, hogy a területen jelentős a szénvagyon. Jó fűtőértékű, három különböző fajtát azonosítottak be. A legfelső rétegben előforduló átlagvastagsága 16,6 méter volt, s alatta is 1,8-2 méteres szánvagyont tártak fel. 

A mányi bánya bezárása után kisebb egységet terveztek itt nyitni, s ehhez igazították az infrastruktúrát is. Végül 1987. szeptember 15-én indult el a légakna két lejtős aknával. Rendkívül körülményes volt az eljutás is ide, hiszen a mányi bánya épületeiben kellett átöltözni, s onnan még egy busz szállította a bányászokat az 1/a aknához. 
Dallos István személyes élményeit osztotta meg, hiszen sokat dolgozott ebben a bányában, s a Tatabányai Múzeum Munkatársaként később vissza is jött fotókat készíteni. Ezek láthatóan a podcast mellett. 

Képet láthatunk egy falézról, majd a bányászati tevékenységekről. Hallhatunk bányászati szakkifejezéseket, kiderült, hogy a lutni cső a helyi szellőztetést oldotta meg, a főte a bányajáratok tetején lévő egységekre utal, a tafanel edény tartalma a sújtólégrobbanás vagy egyéb katasztrófa kapcsán segítette a nagyobb tragédia kialakulását egy vízfüggönnyel. 

Képeken látható az egyedi támos omlasztásos frontfejtés is, sok bányász, ahogy a föld alatt végzi a munkáját.  A bánya fenntartójának elnevezése többször változott, végül 2004. márciusában zárták be a Mány 1/a aknát.