2024.08.30. 08:00
Elpusztult Füles, a baba mókus
Bár sok esélyt nem láttak a pár napos mókus megmentésére, a dömösi állatvédők egy héten keresztül küzdöttek a csöppségért. Sajnos a sors közbeszólt. A Birdmania mentőközpont vezetője elárulta, hogy mi okozta a kis mókus halálát.
Minden kis élet elvesztése hatalmas lelki megterhelés az állatmentőknek. Főleg, ha egy egészen apró csöppség életéért küzdenek. Füles, a mókus két naposan került a dömösi Birdmania - Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpontba. Márton András, a központ vezetője feleségével azonnal gondjaiba vette a kölyköt, aki miatt teljesen felborult a család élete, azonban ők ezt egy kicsit sem bánták. Bár hatalmas feladat volt két óránként etetni éjszaka is a mókust, de szívesen viselték ezt a terhet. Most csak a szörnyű csend és üresség maradt utána.
Fotó: BirdMania - Madárpark és Vadmadár-mentőközpont
Mint arról korábban beszámoltunk augusztus 20-án, kedd este érkezett a mókus Dunabogdányból Dömösre. A teljesen csupasz csöppségnek még füle sem volt, ezért kapta a Füles nevet gondozóitól.
Nehéz a búcsú a mókustól
– A mókusmama éppen költöztette a kicsinyeit a régi fészekből újba, mikor két fa közti részen, a földön a háziak kutyája kergetni kezdte, és mókusmama elejtette a kicsit. Háziak azonnal közbeavatkoztak, kiszedték a babamókust a kutya szájából, a kutyát elzárták, és telefonálták nekünk. A tanácsunkat követve átnézték a kicsit, vérző sérülése nem lévén egy kis kosárban kitették a közeli fára, és várták, lesték, hátha mókus mama visszajön érte. De hiába. Így a kis mókus hozzánk került, most az egyik inkubátor lakója – mesélte Márton András, aki szerint minden egyes nappal egyre nyugodtabbak lettek, hiszen szépen cseperedett a kis mókus.
– Minden eltelt nappal erősödött, nőtt, már kezdett mókusra hasonlítani. Kezdtünk benne hinni. Hinni abban, hogy sikerülni fog. Aztán egy szerencsétlen pillanat megváltoztatott mindent. Egy félrenyelt nagy korty, és pár perc tehetetlen kétségbeesés után ott nézed a tenyeredben holtan. Érzed, ahogy kezd kihűlni a kis teste. Már nem mozog, nem mondja a magáét, hogy éhes. Nincs már semmi, csak a halál csendje. A végtelen tehetetlenség elkeserítő érzése. Plusz egy csepp düh, hogy miért – folytatta szomorúan András. Füles egy pillanat alatt robbant bele az állatvédők életébe. És bár alig egy hétig volt velük, a tőle való búcsút sokkal tovább tartó fájdalom kíséri.
– Vadállat, vadmadármentőként a mindennapjaink része a halál, a sokszor megállíthatatlan, elkerülhetetlen halál. Sok állat már hospice állapotban érkezik, ott első perctől tudjuk, hogy csak utolsó óráit könnyítjük. Ehhez hozzá lehet, sőt nekünk hozzá is kellett edződni. De megszokni nem lehet. Minden halál sebet ejt. Van amelyik, mint most is, nagyobbat – tette hozzá az állatvédő.
