Kő, papír, olló

A kortársak és az utókor csapatának jeles szakemberei szerint is nagyszerű mérnök volt Vásárhelyi Pál. Nevéhez fűződik legendás folyónk, a Tisza szinte kötelező szabályozása a változó vízhozamok okozta gondok megnyugtató, mondhatni kötelező megoldására. Egy erről szóló, jobb esetben szakmai vita során lett rosszul, szíve megszűnt dobogni.

Az elképzeléseit támogató gróf Széchenyi István polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere, író, politikus százhetvennyolc évvel ezelőtt ezen a napon végezte el a munkálatok kezdetét jelző kapavágást a napjainkban szlovéniai Dob, illetve Szederkény között. Az országhatárok és politikai felhangok nélkül képbe került Tisza felől elkanyarodva is gyorsan képbe tudunk kerülni a mai naphoz felemelt kezekkel. Ma van a kő, papír, olló világnapja. Két kuncsaft mutogatásából volt már balhé a magyar fociválogatott meccsét követő két játékos döntése után, gyenge szellemi képességű duók tévés vetélkedőjén gyakran születik döntés ollózás után. Utána kellett néznem a játéknak. Sikerült kiderítenem, hogy a zárt ököl a kő, a kinyújtott, szétnyitott mutató és középső ujj az olló, a nyitott tenyér a papír. Többnyire párosban megy a játék, de jól lehet cifrázni csapatban. Suttyomban nagyon magasra is megemelhető a tét. Ekkor már szó sincs játékról. Nagy előny, hogy sok észre nincs szükség hozzá. Csak ökölre, ujjakra, tenyérre.

A Tisza meg csak folyik.