Összehozott

Gól! Gól! Gól! Manapság sokszor hallom, sőt, látom is, ahogy a kisebbik fiam hatalmasat ugrik örömében, amikor a labda a hálóban landol.

Minden nap friss tájékoztatást kapok a csapatok helyzetéről, a játékosokról, ha éppen történik velük valami. De persze a legnagyobb hatással ránk a legutolsó magyar szereplés volt. Hihetetlen élmény volt, s jó volt magyarnak lenni, amikor Csoboth a 100. percben rúgott gólt. Persze, hallottam a fiamtól, hogy ezt megelőzően nem éppen szerepelt túl jól a magyar válogatott, de ezt a mérkőzést nézve ez engem bevallom nem is érdekelt. Az, amit itt láttam egy jó csapatról, remek kapitányról árulkodott.

Varga Barnabás balesete, s az azt követő pillanatok nagyon megindítóak voltak. Az aggodalom mellett Szoboszlai Dominik határozott fellépését azt gondolom, velem együtt sokan emlegetik még. A focirajongók talán azért is, mert ezt követően a hazai csapat tényleg mindent megtett azért, hogy nyerjen. Az anyák számára pedig az aggodalom mellett a fiatal magyar csapatkapitány határozott fellépése volt emlékezetes, aki a hordágyat tartó mentősöket maga hozta be a pályára. A magyarok ugyan kiestek, de nálunk megmaradt a focirajongás. Azóta is rendszeresen nézzük a meccseket, azaz nézi a fiam. Bevallom, én néha belealszom, de a fontos pillanatokról nem maradok le. Mindenről kapok tájékoztatást. Nálunk a foci betalált! Összehozott bennünket: egy platformra, pályára kerültünk.