Az érem két oldala

A mostani ímmel-ámmal télben nem kellett rongyosra hordani a meleg kabátokat. A fűtésszámlák sem emelkedtek az égig, és a házak oldalában megbúvó farakások sem koptak el teljesen, mivel a kandallók sem voltak oly’ falánkak.

Petrik József

Ez jelenthetne jót is. Mondhatnánk, a természet kedvezett nekünk. De ez az éremnek csak az egyik oldala. Ám a helyzet nem ennyire egyszerű. Mert a február végi meleggel a természet inkább kibabrált velünk, és becsapta az egész élővilágot.

Az érem másik oldala, hogy az ültetvényeken a gyümölcsfák pufók rügyekkel készülnek már a kikeletre, holott senki sem állította, hogy már nem lesz se fagy, se jég… És akkor oda a termés negyede, fele. Egyelőre a szőlők is vidáman lapulnak a dűlök oldalában, pedig „ők tudják”, hiszen évtizedek óta ott gubbasztanak, hogy jöhetnek még cudar hajnali hidegek, amelyek éppen a rügyfakadás idején tépázzák meg a tőkéket.

Eközben a határban, a kelő őszi vetésű táblákon a különböző kártevők grasszálnak. Pedig a kenyérgabona védelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára. Ez a feladat ma még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel korábban. Az intenzív növénytermesztés ugyanis olyan kártevők megjelenését segítette elő, amelyek évtizedekkel ezelőtt kevesebb gondot okoztak vagy jelen sem voltak. A gazdáknak, ebben a munkában – a kemikáliák bevetése mellett – a hideg tél sietett sokszor a segítségére. Egy ideje úgy tűnik, erre a patronálásra azonban már nem számíthatnak.