Napsugarasan

Kertünk végében egy árván maradt szilvafa levél nélküli ágai hajladoztak engedelmesen az erős szélben. A mögöttünk lévő telken két magas fenyőfa örökzölden ingadozva nevette ki a nekik térdig sem érő fánkat. Napsugarak, szél, válaszokat váró számítógép és telefon. Reggeli után, még messze az ebédtől, ugye nagyon alkalmas pillanatok az elmélkedésre? Embere válogatja, nekem életem összesen két munkahelye első napjai ugrottak be.

Gépészmérnökként a nyergesi Eternitgyárban tervező-szerkesztőként kezdtem dolgozni. Semmi köze nem volt az újságíráshoz. Többnyire gépek alkatrészeinek műszaki rajzait készítettem tolóméteres vagy mérőszalagos adatok rögzítése után. Jött a nagy rajzlap. Első nagy alkotásom közben Sanyi bácsi átlépett hozzám. Megmutatta, hogyan kellene tologatnom a fejmagasságú szerkentyűn a derékszögű léceket. Máig nagyon jó szívvel gondolok rá.

Nagyon rövid műszaki szárnyalás után lettem a máig a megye legjobb napilapjának munkatársa. Sokak számára volt meglepetés a számomra máig jó lépésnek tartott döntés. Az első munkanapon, a liftből kilépve jött velem szembe a kecskédi Aranka. Két jó szó, és máris bekísért a főnökhöz. Azóta is öröm, ha hallom telefonon a hangját. Ma van a névnapja. Az elmélkedés zárszava? Az ablakon át látható fények az ott dolgozóktól is csillognak.