Padlón fekvő fiú, hatalmas késés: olvasónk pesti vonatútja maga volt a káosz

Igazi kaland ma már tömegközlekedéssel eljutni a fővárosba, ezt vallja olvasónk, aki csütörtöki vonatútjának történetét osztotta meg velünk. 

„Indulás előtt latolgattam: busszal vagy vonattal induljak? Ez utóbbi mellett döntöttem. Hiba volt. Ügyeltem arra, hogy az egész napos szakadó eső ne vegye el a jókedvemet. Az utazás azonban nem tett jót a kedélyállapotomnak. A vonatpótló éppen indult, de a Keletibe kellett eljutnom, így inkább maradtam az odatartó vonat mellett. Az állomás kijelzőjén azonban nagyon nem tetsző kiírás fogadott: a kiszemelt járat negyven perces késéssel érkezik. Kérdeztem az információban, hogy milyen más lehetőségem lenne, de a vonatpótlót javasolták, amely csak Kelenföldig, vagy Biatorbágyig megy, s ez utóbbi több állomáson is megáll, így később is ér fel Pestre.

Alig vártam, hogy érkezzen a vonat. Mikor befutott az állomásra, néhány utastársammal felszálltunk, de még állóhelyünk is alig akadt. Mellettünk két fiatal, tizenéves forma fiú hangoskodott hibridnyelven. A kisebbik lefeküdt a padlóra. Feje a lábam mellett volt. A szorosan egymás mellett álló utastársak összenéztek, majd lemondóan maguk elé, vagy a telefonjukba bámultak. Aggódtam, ha hirtelen gyorsul vagy lassul a vonat, nehogy a fejére lépjek. De nem mertem megszólítani. Azt gondoltam, a hangos szóváltásuk alatt vélhetően meg sem hallanának. 

Egy kitartó kalauz próbált eljutni a vonat elejére. Minden jegyet, bérletet, és igazolványt ellenőrzött a tömegben. Mikor az idősebb fiú észrevette közeledését, elrohant és egy szót hagyott utoljára a kisebbikre, aki ezt ismételgette. A kalauz meg volt rémülve, hogy a földön fekszik és kérdezgette. A fiú csak azt az egy szót mondta hangosan, majd felült, a kalauz pedig ment tovább. Jegy és bérlet szóba sem került, de még kísérő sem. Aztán mikor eltűnt a tömegben a jegyellenőr, a fiú felállt, és elindult, hogy megkeresse nagyobbik társát. 

A 40 perces késés közben növekedett. Bicske közelében hússzú percekig álltunk. Mivel a hangoskodó fiatalok eltűntek vízcsorgás, csöpögés hangja tört elő. Kerestük, honnan jön. A szemben álló utas mutatta: a kocsi egyik ajtaja beázik és a legalsó lépcsőnél kis tavacska alakult ki,  hullámzik, ahogy a vonat halad.  

A vonat kijelzőjén közben többször módosult a beérkezés időpontján. Aztán már követni sem tudta a műszer. A késés egy átmeneti állapotának időpontja rögzült. Több mint egy órás késéssel értünk fel a Keletibe. Végig kabátban, hering módon egymás mellet állva. Nekem még szerencsém volt: nem az illemhely előtt álltam. Azok, akiknek csak ott jutott állóhely, rosszabbul jártak.”