Miért olyan szomorú? Menekülő magyarok tragédiájának emlékét őrzi Búbánatvölgy

A szomorkás nevű, de annál derűsebb kirándulási lehetőségekkel teli Búbánatvölgy Esztergom egyik északi városrésze, a Duna–Ipoly Nemzeti Park határán található. A Szamár-hegy és a Hosszú-hegy között húzódó, korábban nádas és mocsaras völgyben négy mesterséges tavat hoztak létre az 1960–80-as években. Ezek – északról dél felé haladva a Halas-tó, a Mini-tó, Fürdő-tó, és a legnagyobb, a Kerek-tó – napjainkban is a horgászat és a természetközeli kikapcsolódás kedvelt helyszínei.

De mégis mitől bánatos a völgy? Ahogyan arról a Lechner Tudásközpont közösségi oldalán beszámolt, a helyi monda szerint az 1526-os mohácsi csatát követően itt is pusztított a török, a völgy neve egy támadás áldozatául esett menekülő magyar szekértábor emlékét őrzi. A Búbánat-völgy nyugati oldalán magasodó Szamár-hegyhez is fűződik történet a török időkből, ez pedig a hegy tetején lévő, szamár alakú sziklába rejtett török kincsekről mesél. A szemközti Hosszú-hegy csúcsán, a Duna kanyarulatára néző Hideglelős-kereszt nevének eredete pedig a minden év májusában a kegyhelyhez induló körmenethez kötődik. 

A zarándokok a hegyre felkapaszkodva alaposan megizzadnak, a hegytetőn megfújja őket a szél, hideglelést kapnak. A néphagyomány szerint azonban aki háromszor megkerüli a keresztet, kigyógyul bajából.