2023.09.20. 20:00
Varázslatos szám: 100-szor tekert fel a Vaskapu-hegyre Dorog 67 éves hobbikerékpárosa
Minden csúcstámadás más és más – vallja Albert József, aki a közelmúltban idén immár századik alkalommal tekert fel az esztergomi Vaskapu-hegyre. A 67 éves hobbikerékpáros célja, hogy a hetvenedik születésnapjáig továbbra is két keréken jusson fel a menedékházhoz, de ha egészsége engedni fogja, akkor továbbra is folytatná a célkitűzését.
A 67 éves hobbikerékpáros célja, hogy a hetvenedik születésnapjáig továbbra is két keréken jusson fel a menedékházhoz, de ha egészsége engedni fogja, akkor továbbra is folytatná a célkitűzését.
Fotó: W.P.
Albert József gyermekkora óta hódol szenvedélyének, a kerékpározásának, évtizedekkel ezelőtt komolyabban is űzte a sportágat. 1971-ben kezdett el versenyszerűen kerékpározni a budapesti Központi Sportiskolában (KSI), majd a Ferencváros színeiben folytatta pályafutását. Egyéb más országúti és pályaverseny mellett több korosztályos országos és Budapest hegyi bajnokságot nyert, illetve állhatott dobogón különböző országúti és pályaversenyeken (Millenáris) is. Számtalan sikerben lehetett része, eredményeinek köszönhetően a válogatottságig vitte tehetsége.
Felnőttként a munkája mellett és most nyugdíjasként is amolyan remek kikapcsolódási és feltöltődési lehetőségként, hobbiként tekint a biciklizésre. A kihívásokat viszont ugyanúgy szereti, mint fiatalkorában. Úgy 15-16 évvel ezelőtt határozta el, hogy minden évben fel szeretne tekerni legalább százszor az esztergomi Vaskapu-hegyre. Persze minden kezdet nehéz, a terep nem adja magát könnyen. A szintidejét nem nézi, nem a gyorsaság a célja a jelentős emelkedőket is magába foglaló szakaszon, ahol ráadásul az úthibákra is oda kell figyelnie és ki kell kerülnie.
– Tavaly 120 alkalommal jöttem fel, a rekordom egy évben 145 alkalom.
Idén először március 8-án mentem fel a hegyre, a századik csúcstámadásig összesen 3800 kilométer távot teljesítettem.
Idén sokat esett az eső, volt, hogy két héten keresztül szinte nem tudtam nyeregbe pattanni. Az edzési naplómból kiderül, hogy mindössze tizenöt napot tudtam egyhuzamban, kihagyás nélkül kerékpározni – idézte fel.
Albert József az esőt nem, a kánikulát viszont annál inkább imádja. Szó szerint jó érzéssel tölti el, ha minden porcikájáról csöpög az izzadság – persze a dehidratáltság elkerülése érdekében a megfelelő folyadékpótlásról is gondoskodik –, így az idei augusztusi forró napokban sem pihentette a kerékpárját. Minden alkalommal a dorogi otthonától kerékpárral jut el Esztergomba, az új európai uniós támogatással épült Esztergom és Esztergom-Kertváros közötti kerékpárút révén már nem kell a rendkívül forgalmas és balesetveszélyes 111-es úton kerékpároznia, kifejezetten hálás az utóbbi beruházásért. Elmesélte azt is, hogy idén is előfordult, hogy egy nap kétszer is teljesítette a Bánomi úttól a menedékházig tartó szakaszt.
– Gondoltam rá, hogy meg kellene próbálni harmadjára is, de pályafutásom alatt csak egyszer volt olyan, hogy egy nap alatt három csúcstámadást hajtottam végre. A harmadik már nagyon fájdalmas volt… – árulta el.
A hobbikerékpáros szerint egy-egy feljövetel valamelyest különbözik a másiktól, és az időjáráson kívül függ attól is, hogy milyen mentális állapotban van az ember, mennyire koncentrál a feladatra. Nem egyszer nagyon jókat meditál a felfelé tartó szakaszon.
– Ha az egyik nap átszalad előttem egy nyúl, akkor várom, hogy a következő napokban is felbukkan-e. De rendszeresen találkozom fácánokkal, sőt volt, hogy egy őz szaladt el mellettem. Ahogy egy színész több száz alkalommal eljátszik egy darabot, minden egyes előadás más és más, úgy a csúcstámadások is különböznek egymástól – vélekedett.
Albert József az idei századik alkalmat követő hétvégén még kétszer feltekert a Vaskapura, majd „jutalomként” egy visegrádi kerékpározással ajándékozta meg magát. A Dunakanyar szívében kétszer teljesítette a 11-es úti hajóállomás – Panoráma út – Fellegvár – Mogyoró-hegy – sípálya – Salamon-torony – 11-es út kört, amivel kellőképpen megkoronázta idei teljesítményét. Ezután tervei szerint jöhetnek az újabb csúcstámadások, egészen addig, amíg az időjárás erre lehetőséget kínál.
– Évről évre egy picit érzem, hogy nehezebb feljutni a csúcsra.
Több mint tíz éve ugyanazt a kerékpárt használom, igazi „élettársammá vált.” A biciklim vastag kerekekkel rendelkezik, nagy a súlya, semmi speciális alkatrész nincs rajta, rendszeresen gondozom.
Most télen elviszem karbantartásra, aztán tavasszal elkezdjük újra. Az igazság az, hogy a telet követően az első tíz alkalom pokolian nehéz, de utána belejön az ember és azt sem tudhatjuk előre, hogy enyhe lesz-e a tél és már februárban indulhat a Vaskapu 100, vagy csak később ülhetek nyeregbe – jegyezte meg.
Elveszi a sportélményt az e-bike
Albert József szerint az elektromos kerékpárokkal könnyebben juthatunk fel egy-egy meredek terepen, de úgy véli, hogy ezek a biciklik elveszik az igazi sportélményt, ráadásul becsapják az embert is azáltal, hogy elektromos meghajtással teljesíti céljait. A hobbikerékpáros sokszor tapasztalja, hogy a Vaskapui úton huszon- és harmincévesek is e-bike-okkal mennek fel, és hiába javasolja nekik, hogy kapcsolják ki a rásegítést és próbálják meg pusztán, saját erejükből a csúcstámadást, kevesen gondolkodnak el a javaslatán. Egyébként ő a Vaskapu 100 során a szénsavmentes vízre esküszik, úgy véli, hogy az izotóniás italok valamelyest „átverik” a fogyasztókat, hiszen a gyártók elhitetik az emberekkel, hogy több erejük lesz az adott céljuk eléréshez. Egyébként sok kirándulóval, sportolóval ismerkedett meg már az elmúlt évek alatt, néhánnyal jó kapcsolatot is ápol.