Tatabányán megmutatták: a semmiről órákat beszélve is lehet tartani tudományos konferenciát

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Komárom-Esztergom megyei tagozata és az Új Forrás folyóirat által szervezett tanácskozást Mikolasek Zsófia, a könyvtár igazgatója nyitotta meg, majd Reichert Gábor irodalomtörténész, a konferencia egyik szervezője szólt a semmi problematikájának a filozófiában, az irodalomban és a művészetekben boncolgatott konferencia előzményeiről. Tavaly a hiba került reflektorfénybe, s ezúttal is izgalmas témát választottak, amely többféle megvilágításba helyezve tárta elénk a semmit, amely éppolyan üzenettel bír, vagy jelentőséggel ruházható fel, mint a valami, amely vele szemben áll, vagy éppen erősítik egymást. A tavalyi konferencia anyaga a Tatabánya Alkotó Művészeiért Alapítvány jóvoltából meg is jelenhetett kötet formájában. 

Három szekcióban zajlott a program, amely Angyalosi Gergely (Debreceni Egyetem) „A Semmi ősebb”? Bergson és az egzisztencialisták koncepciója a Semmiről című felvezetőjével indult, ahol a semmi filozófiai megfogalmazására kereste a választ nagy gondolkodók segítségével. 

K. Horváth Zsolt (Budapesti Metropolitan Egyetem) Kijárat a semmibe. Molnár Gergely és a Spions „Nirvániája” címmel tartott egy érdekes prezentációt, ahol a Spions együttes hetvenes és nyolcvanas évekbeli létezését, majd útkeresését taglalta, amely kapcsán a rendszerből való kiszállás, az ismeretlenbe, a semmibe ugrás valósult meg. 

Földes Györgyi (Bölcsészettudományi Kutatóközpont) Minden tagadása vagy a semmi állítása? Elmélkedés dadaista költőnők szövegeiről, ahol a művészeti vonal mentén tevékenykedő akkori botrányhősöket vett górcső alá, akik stílusukkal, létükkel, öltözködésükkel, művészetükkel, vagy az éppen létező elvárások ellenében a semmit, vagy a teljesen mást próbálták hangsúlyozni. 

Szénási Zoltán (Bölcsészettudományi Kutatóközpont) zárta az első szekciót, aki A hiány alakzatai a kéziratos hagyatékban címmel tartott izgalmas eladást, ahol főként Babits Mihály kéziratait kutatta. A hiányzó darabkákat, a semmit keresve talált érdejes összefüggéseket. 

A konferencián szó volt az  elveszett illúziókról, nehéz függelékekről,  Márai Sándor világértelmezésének ellentmondásairól, egy „nyelv nélküli” regényről, a „semmi” megjelenési formáiról Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvében, Orbán Ottó verseinek istenviszonyáról, vagy a hiány- és (el)hallgatásalakzatokról Tompa Andrea regényeiben.