Kesztölci zsiráf az állatkertben: fiatalkori élményeinket is felidéztük a Fővárosi Állatkertben

Sie essen viele Fische! – magyarázta gyermekeinek egy németül beszélő anyuka a vidrák életmódját. Pár pillanattal később erélyesebb hangnemben teremtette le a kisfiát, aki „hallo, hallo!” szavakat kiabálva öklével újra és újra ráütött az üvegfalra. Persze a játszadozó állatok mit sem törődtek a látogatóval, fel-alá úszkálva élték gondtalan mindennapjaikat.

A csillogó szemű lelkes fiatal viselkedését látva rögtön előjöttek a régi emlékek. Az esztergomi középiskolás osztályommal is ellátogattunk tizenegy-tizenkét évvel ezelőtt az állatkertbe, ahol rögtön megkaptam, hogy olyan hosszú a nyakam, hogy a zsiráfok között lenne a helyem. Persze azóta már többször váltottam belépőjegyet – hisz időről időre érdemes újra megnézni, hogyan játszanak a piros labdával – és mindig felfedezek valami újat.

Mikor gyermekként gyakran utaztunk vonattal Dorogról Budapestre, akkor a Nyugati pályaudvarhoz vezető „célegyenesben” haladva mindig figyeltem az állatkerti Nagysziklát. Sokáig egyébként azt hittem, hogy a kőmonstrum az oroszlánok kifutójának kellős közepén található és vártam, hogy egyszer meglátom a sörényes ragadozót a csúcson. Na jó, talán túl sok Disney-mesét néztem fiatalon…

– Nézd, mennyi teknősbéka pihen itt a fán – mutatta lányának egy apuka a tó melletti sétánynál megpihenve. Ezért a kifejezésért anno egyest kívánt adni a biológiatanárom, mondván a teknős hüllő, a béka meg kétéltű és nem szerencsés összepárosítani a kettőt. Ám nem akartam kukacoskodó megmondóember lenni, így a véleményemet inkább megtartottam magamnak.

Ugyan vármegyénkben is van több állatpark és állatsimogató is, melyek kötelező látnivalónak számítanak, de azért néha érdemes ellátogatni Budapestre is, ahol gyakorlatilag több kontinens élőlényeit is megfigyelhetjük. Az idő múlását pedig nemcsak abból érzékelhetjük, hogy a néhány éve született kiselefánt már felcseperedett, hanem abból is, hogy a fagylalt ára is kezdi megközelíteni a lélektani határt.

Egyébként idegen nyelv gyakorlása szempontjából is tökéletes a terep, gyakorlatilag többségében voltak a látogatók között a külföldiek, akik a főváros felfedezése közben útba ejtették megannyi különleges állat és növény otthonát. Egy hűvösebb napon mindenképpen vissza kell térni, hátha akkor az oroszlán „levadássza” az őket kopogással hergelőket, mint ahogy Bécsben, az üvegfalnak nekiugró fajtársa tette mindezt.