Nemzetközi személykereső tábor volt Neszmélyen: 90 kutya és gazdáik voltak a képzésen

Ellepték a neszmélyi kempinget a négylábúak és gazdáik. A Mantrailing Training Center (MTC) táborában személykereső és hobbi kutyáknak tartottak mantrailing, vagyis személykereső képzést. Gránicz Csaba a MTC vezető instruktora, a tábor szervezője elmondta, hogy idén már 13. alkalommal szervezték meg a tábort, ami eddig Diósjenőn volt. Azonban idén olyan sokan jelentkeztek, hogy új helyszínt kellett keresniük.

– Neszmély ideális helyszín a kutyásoknak. Kényelmesen elférünk, lehetett a Dunában kutyákat fürdetni, illetve a környéken sok, változatos helyszínen tudtuk tartani a gyakorlatokat – mondta Csaba. A képzésre magyar, osztrák, svájci, litván, német, holland, illetve spanyol résztvevők is érkeztek.

– Hat külföldi és hat magyar szakoktató részvételével szerveztük a tábort. Volt köztük rendőr és tűzoltó, kutatómentő is. Minden nap voltak elméleti oktatások, illetve naponta kétszer mentünk ki területre. A kutyák tizenkét különböző csoportra voltak osztva a tizenkét instruktor vezetésével. A kommunikációt tolmácsok segítették – árulta el a szervező, aki az erdészettől és a természetvédelmi hatóságtól is kért engedélyt a tréninghez. A táborban összesen 85 kutyavezető érkezett négylábú társával, illetve 25 megfigyelő.

– A kutyáknak és gazdáiknak sok komponens feladatot kellett gyakorolniuk. Ez azt jelenti, hogy a kutyáknak megtanítjuk, hogy ne csak kettő, hanem három dimenzióban gondolkodjanak. Például, ha egy szagnyom véget ér egy falnál, akkor az egy ajtó mögött még folytatódhat. Vagy ha elveszti a földön a szagnyomot kezdje el a levegőben is keresni az szagot, mert az elbújt személy a magasban is tartózkodhat – magyarázta a kiképző, aki egy amerikai seriff, Kevin Kocher módszere alapján tanítja a kutyákat.

– Alapvetően egy vadászó állatról beszélünk, ha nem tudták volna lekövetni a zsákmány nyomát kihaltak volna. Ezeket az ösztönös viselkedéseket erősítjük meg bennük. Például az ember számukra nem préda, nincs az ösztönében, hogy keresse a szagát. Mi azonban erre jutalmazással rásegítünk. De nemcsak a kutyákat tanítjuk, hiszen a gazdáiknak is fel kell ismernie és meg kell tanulnia a négylábú társuk viselkedésének okát. Rózsaszín füsttel szimuláltuk a szagok terjedését. Az emberi testet folyamatosan egy egyedi szagfelhő veszi körül, ami csakis az egyénre jellemző és a kutya képes megkülönböztetni. A szagfelhőnek a terjedését szimuláltuk egy füstgyertyával. Ezzel mutattuk meg, hogy a szél akár méterekre is arrébb tudja fújni a szagot. Tehát ha mondjuk egy szagot öt méterrel távolabb követ a kutya az még nem rossz nyom – szögezte le Csaba, akitől azt is megtudtuk, hogy a víz felülete különlegesen terjeszti a szagokat. 

– A víz felületnek van szívó, illetve taszító hatása, attól függ, hogy mikor keressük a személyt. Nyáron délelőtt és kora délután taszítja a víz a szagot, este pedig szívó hatása van. Így ha este keresünk valakit a víz közelében, akkor ha a vízben jelez a kutya, akkor nem biztos, hogy tényleg a vízben is van a személy, csak a víz beszívta a szagot – magyarázta a szakember.

A neszmélyi táborban a Tatabányai 4x4 Terepjárós, Polgári Védelmi és Önkéntes Tűzoltó Egyesület keresőkutyája, Buksi is részt vett. A gazdája, Horváth Krisztián elárulta, hogy idén már harmadszorra mentek el a képzésre, ami idén kényelmesen "házhoz jött". Buksi így már egy tapasztalt kutyusnak számít, aki több éles személykeresésben is segítette már a vármegyei kutató-mentők munkáját. Azonban még neki is tudtak újat mutatni a képzésen.

– Buksinak a legnagyobb újdonság az áldozatról indítás volt. Elfeküdt egy személy, akit áldozatnak neveztünk és a vádliját megsimogatta a keresett személy, amit követnie kellett a kutyának. Tárgyról már nagyon sokszor vettünk szagot, de személyről nagyon nehéz szagot venni. Hiszen az áldozat és a keresett személy szagát a kutyának meg kell tanulnia külön választani – mondta Krisztián, aki nagyon büszke Buksira, ugyanis az egyik legnehezebb feladatnál az ő tapasztalatuk vitte győzelemre a csapatukat. 

– Az egyik feladat egy szituációs játék volt, ahol este, sötétben kellett egy turistát megtalálni. A viszonylag rövid, négyszáz méteres nyom volt, ahova el volt rejtve három póló vállfán, a negyedik szagnyom meg a bújó személyen volt. Minden nyomról új kutya indult, a mienk az utolsó nyom volt, ami egy nagyon nehéz terepre vezetett minket. A bújó ugyanis elindult egy völgyben lévő mezőn, majd egy éles kanyarral elindult felfelé az erdőbe és ott megállt. A szagát azonban a hegy folyamatosan húzta lefele a völgybe. Ezt úgy kell elképzelni, mint a köd, amikor leülepszik a völgyben, ráadásul a szag mindig friss, mert folyamatosan száll lefelé. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a gazda és a kutya összhangban együtt tudjon dolgozni. Buksi elkezdett lassulni a nyomot követve, elkezdett gyengülni, szétterülni a szag. Én közben felismertem, hogy egy völgyben vagyunk, így segítettem neki megtalálni azt a pontot, ahol még magabiztosan követte szagot. Utána Buksi már biztos nyomon követte a személy szagnyomát és végül a többi csapatot majdnem egy órával megelőzve teljesítettük a feladatot – mondta büszkén Krisztián.