3 órája
SMA Daniért és Berciért fogtak össze - célba ér az önzetlen segítség!
Három hónapig vendégeskedett Tomika licitcsoportjában Dani és Berci. Ezalatt pedig megtörtént a csoda: egy emberként cselekvő ismeretlenek és ismerősök összefogásával összegyűlt a kitűzött célösszeg a két SMA-s kisfiú rehabilitációjára.
Szívmelengető összefogásnak lehettek tanúi, és persze részesei is mindazok, akik figyelemmel kísérik az SMA-s Dani és Berci sorsát, a javukra indított gyűjtés alakulását. A két kisfiú Tomika licitcsoportjában „vendégeskedett” 3 hónapig, ezalatt pedig megtörtént a remélt csoda: összegyűlt a kitűzött célösszeg a rehabilitációjukra.
Forrás: Most mint soha - SMA Daniért és Berciért/Facebook
SMA Daniért és Berciért fogtak össze
Dani és Berci budapesti rehabilitációját fogja fedezni az az összeg, amit Tomika licitcsoportjában adtak össze a segítők a két SMA-s kisfiú javára. A valóra vált álomról a Most mint soha - SMA Daniért és Berciért oldal számolt be. Mint olvasható a posztban, Dani növekedésével számos új és drága eszköz megvásárlása vált szükségessé csakúgy, mint a fiú életterének akadálymentesítése.
Már az elmúlt napokban is többször írtam, hogy keresgélnem kell a szavakat, pedig ez ritka eset. 3 hónapig vendégeskedtünk Tomika licitcsoportjában, és nagyon boldogok és hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, hiszen így Dani és Berci egy teljes éves intenzív rehabilitációs költségét a csoport támogatásából finanszírozzunk
– írta az édesanya, aki az alábbi írással egészítette ki köszönő sorait:
Hisztek a csodában?
Amikor valaki a csoda szót kiejti, régen úgy képzeltem el, hogy olyan a léleknek a csoda, mint egy atomrobbanás. Letarol, mindent megváltoztat, csak szép és jó marad utána, lehengerlő. Amikor ezt gondoltam, nem hittem a csodákban.
Aztán amikor megszületett Ábel, az első gyerkőcünk, akkor éreztem meg először azt a különleges érzést a szívem körül. Az első lépteinél, az első mosolyánál. Aztán akkor azt hittem, hogy a csoda megismételhetetlen. Ismét nagyot tévedtem, mert megérkezett Dani, majd Berci is, és újból éreztem azt a csordultig tele a szívem érzést. (...) Be kellett látnom, hogy rossz irányból néztem, és jó sokáig zárva volt a szívem az igazi csodák előtt. Most azonban minden nap látom, hogy csodák márpedig igenis léteznek. Az én legnagyobb csodám nem más, mint a családom!
